-
-
A nagyobbik lányom születése előtt otthagytam a feleségem. Fojtogatott a félelem. A család létrejöttében rejlő kérdések. Fojtogatott a közös jövő.
Három éves volt a lányom, amikor először láttam. Csak ült és nézett rám a nagy, kék szemeivel. Az ujjacskáin torta darabok ültek. Nem nagyon tudtam mit kezdeni vele. Akkora volt a távolság… és nekem kellett volna áthidalni.
Visszaköltöztem hozzájuk.
A házban, ahol laktunk mindenki imádta a feleségemet és a kislányt. Ez a szeretet lassan rám is átsugárzott. Azt mondtuk, külföldön dolgoztam évekig. Alelnök voltam Németországban. Alelnök! Hm! Ez mindenkinek tetszett. Annyira magától értetődő volt.
Amint megláttak, azonnal mosolyogva köszöntöttek, jó reggelt alelnök úr! Hogy van a család, alelnök úr? Milyen ismét itthon, alelnök úr?
Egy nyári délután éppen a körfolyosón szereltem a zárat, mikor tétován hozzám lépett a kislányom. Állt egy darabig mellettem, nézett. Úgy tettem, mintha észre sem venném. Valahogy nem tudtam átlépni a szakadékot, amit a félelem és a bűntudat mélyített. Szótlanul folytattam a csavarozást, mikor megszólalt: „Nincs kedve beszélgetni, Alelnökúr?”
Könnyek gyűltek a szemembe. Jó ideig nem tudtam megmozdulni.
-
-
2008. december 31., szerda
2008. december 30., kedd
15. Telefonon
-
-
Telefonon:
„Sajnálom. El tudod fogadni?”
Csend.
Valami átbillen bennem. Tudom, hogy ennél már nem lehet rosszabb. Nem tud többet ártani nekem!
„Igen, el tudom fogadni! Tőled bármit el tudok fogadni. Ha majd közeleg a halál, azt szeretném, ha te tolnád belém a kést.”
Keserűség. Pátosz.
Csend.
Letette.
-
-
-
Telefonon:
„Sajnálom. El tudod fogadni?”
Csend.
Valami átbillen bennem. Tudom, hogy ennél már nem lehet rosszabb. Nem tud többet ártani nekem!
„Igen, el tudom fogadni! Tőled bármit el tudok fogadni. Ha majd közeleg a halál, azt szeretném, ha te tolnád belém a kést.”
Keserűség. Pátosz.
Csend.
Letette.
-
-
2008. december 29., hétfő
14. Mentők
-
-
Apámnak látomásai voltak az alkoholmegvonástól. Félrebeszélt. Annyira legyengült már, hogy nem tudott lemenni a napi italáért. Görcsök. Elvonási tünetek. Szenvedett, de nem is tudott róla.
Megérkeztek a mentők, megmérték a vérnyomását, meg ellenőrizték a pupilláját. Csináltak mindenfélét, de nem tudom, hogy mit.
A mentőorvos nagyon kedves volt és megértő. Szabadkozott, hogy többet nem segíthet. Így is sokáig voltak nálunk. Végül adott valami injekciót is apámnak.
Végig halkan beszélt, és ritkán nézett ránk. Mintha kerülte volna a tekintetünket. Mintha nem akart volna észre venni minket. Nem akart része lenni a szégyenünknek. Anyám is szótlan volt. Valahogy hiányzott belőle a megszokott határozottság és kezdeményezőkészség.
Aztán elment az orvos és az ápoló, és elvitték magukkal az intimitás hiányát. Ismét normálméretűre nőtt a szoba, és ismét melegebbé vált a lámpák fénye. A falak hidege és üressége is velük ment. Eltűntek az idegen, fenyegető árnyékok.
Anyám még mindig szótlan volt. Csak tétován tett-vett. Megkérdeztem mi a baj. Rám nézet és mosolytalanul azt mondta, tudom, hogy hívják azt az orvost. Nem értettem. Ismertem őt. Mondta. Apátok előtt ő udvarolt nekem. Kért, hogy menjek hozzá feleségül, de apátok miatt visszautasítottam.
Álltam, és néztem az ágyban eszméletlenül hortyogó apámat. Álltam, és néztem apámat. Apámat.
-
-
-
Apámnak látomásai voltak az alkoholmegvonástól. Félrebeszélt. Annyira legyengült már, hogy nem tudott lemenni a napi italáért. Görcsök. Elvonási tünetek. Szenvedett, de nem is tudott róla.
Megérkeztek a mentők, megmérték a vérnyomását, meg ellenőrizték a pupilláját. Csináltak mindenfélét, de nem tudom, hogy mit.
A mentőorvos nagyon kedves volt és megértő. Szabadkozott, hogy többet nem segíthet. Így is sokáig voltak nálunk. Végül adott valami injekciót is apámnak.
Végig halkan beszélt, és ritkán nézett ránk. Mintha kerülte volna a tekintetünket. Mintha nem akart volna észre venni minket. Nem akart része lenni a szégyenünknek. Anyám is szótlan volt. Valahogy hiányzott belőle a megszokott határozottság és kezdeményezőkészség.
Aztán elment az orvos és az ápoló, és elvitték magukkal az intimitás hiányát. Ismét normálméretűre nőtt a szoba, és ismét melegebbé vált a lámpák fénye. A falak hidege és üressége is velük ment. Eltűntek az idegen, fenyegető árnyékok.
Anyám még mindig szótlan volt. Csak tétován tett-vett. Megkérdeztem mi a baj. Rám nézet és mosolytalanul azt mondta, tudom, hogy hívják azt az orvost. Nem értettem. Ismertem őt. Mondta. Apátok előtt ő udvarolt nekem. Kért, hogy menjek hozzá feleségül, de apátok miatt visszautasítottam.
Álltam, és néztem az ágyban eszméletlenül hortyogó apámat. Álltam, és néztem apámat. Apámat.
-
-
2008. december 26., péntek
13. Reggel
-
-
Talán a fény miatt volt az egész! Senki és semmi más nem tehet róla, csak az a méznél sűrűbb, aranyló, buja fény!
Korán volt, éppen csak ébredeztem az egyetemi előadó súlyos széksorai között. Izmaimban még feszült az álom ernyedtsége.
A haját igazgatta. Mellei megfeszültek a ruha alatt. Ahogy felemelte mindkét kezét, hogy egyszerre nyújtózzon tétován és rendezte haját céltudatosan, azért, hogy hosszú, szőkés-barna hajába szalagot kössön, a csípője finoman előre billent, így pulóvere picit fel, nadrágja korca picit lefelé mozdult. Lapos, barna hasán felfénylett a nap. Arannyá változott a köldöke, a medencéje két, finom kiemelkedése.
Ő volt gyönyörű és a fény csak kiemelte ezt? Vagy tényleg a fény volt aznap reggel különleges és mindent elvarázsolt, amihez hozzáért? Esetleg én ébredtem másként, mint szoktam? Nem tudom!
Rajtam kívül talán senki sem vette észre, valószínűleg még ő maga sem!
-
-
-
Talán a fény miatt volt az egész! Senki és semmi más nem tehet róla, csak az a méznél sűrűbb, aranyló, buja fény!
Korán volt, éppen csak ébredeztem az egyetemi előadó súlyos széksorai között. Izmaimban még feszült az álom ernyedtsége.
A haját igazgatta. Mellei megfeszültek a ruha alatt. Ahogy felemelte mindkét kezét, hogy egyszerre nyújtózzon tétován és rendezte haját céltudatosan, azért, hogy hosszú, szőkés-barna hajába szalagot kössön, a csípője finoman előre billent, így pulóvere picit fel, nadrágja korca picit lefelé mozdult. Lapos, barna hasán felfénylett a nap. Arannyá változott a köldöke, a medencéje két, finom kiemelkedése.
Ő volt gyönyörű és a fény csak kiemelte ezt? Vagy tényleg a fény volt aznap reggel különleges és mindent elvarázsolt, amihez hozzáért? Esetleg én ébredtem másként, mint szoktam? Nem tudom!
Rajtam kívül talán senki sem vette észre, valószínűleg még ő maga sem!
-
-
2008. december 25., csütörtök
12. Apám
-
-
A sötét konyhában csak az alattomos, kesernyés füst és a cigaretta ritkán felizzó parazsának fénye utalt arra, hogy apám ott van. Szokása volt, hogy nem kapcsolta fel a villanyt. Csak ült mozdulatlanul a sötétben, és olykor szívott egyet a cigarettából.
Hosszú perceket töltött így, egymagában. Ilyenkor talán másik életet élt, más munkája lehetett, más lakásban lakott és más fia volt. Talán olyan fiút képzelt magának, aki szereti és tiszteli őt.
-
-
-
A sötét konyhában csak az alattomos, kesernyés füst és a cigaretta ritkán felizzó parazsának fénye utalt arra, hogy apám ott van. Szokása volt, hogy nem kapcsolta fel a villanyt. Csak ült mozdulatlanul a sötétben, és olykor szívott egyet a cigarettából.
Hosszú perceket töltött így, egymagában. Ilyenkor talán másik életet élt, más munkája lehetett, más lakásban lakott és más fia volt. Talán olyan fiút képzelt magának, aki szereti és tiszteli őt.
-
-
2008. december 24., szerda
2008. december 23., kedd
11. Nyúlszáj
-
-
A lánynak „nyúlszája” volt. Tudtam, hogy szemétség, de nem akartam vele elmenni. Arra gondoltam, nem tudnék ilyen szájba, az ő szájába beleélvezni. Viszolyogtam tőle. Másik lányt választottam. Végül is én fizetek! Láttam, hogy szomorú és csalódott. Gondolom, nem azért, mert nem élveztem a szájába.
-
-
-
A lánynak „nyúlszája” volt. Tudtam, hogy szemétség, de nem akartam vele elmenni. Arra gondoltam, nem tudnék ilyen szájba, az ő szájába beleélvezni. Viszolyogtam tőle. Másik lányt választottam. Végül is én fizetek! Láttam, hogy szomorú és csalódott. Gondolom, nem azért, mert nem élveztem a szájába.
-
-
2008. december 22., hétfő
10. Fontos dolog
-
-
Az egyik irodából a másikba siettem, amikor a folyosón szembe jött a főnököm főnöke. Szúrósan végigmért, majd merev tartással elsuhant mellettem. Kicsit ideges lettem a tekintetétől. Valamit elkúrtam?
Aztán eltelt a nap és megnyugodtam. Délután már nem is gondoltam az estre.
Estefelé behivatott az irodájába. Összeszorult a gyomrom! Mégis gáz van!
Hány pár cipőd van? Kérdezte. Kicsit elbizonytalanodtam, vajon mit akar? Ha nincs most annyi pénzed, hogy vegyél magadnak egy pár barna cipőt, igazán adhatok kölcsön. Értetlenül hallgattam. Úriember barna derékszíjhoz nem visel fekete cipőt. Mondta. Csak álltam vele szemben, és azon gondolkodtam, most vajon min is kellene gondolkodnom?
-
-
-
Az egyik irodából a másikba siettem, amikor a folyosón szembe jött a főnököm főnöke. Szúrósan végigmért, majd merev tartással elsuhant mellettem. Kicsit ideges lettem a tekintetétől. Valamit elkúrtam?
Aztán eltelt a nap és megnyugodtam. Délután már nem is gondoltam az estre.
Estefelé behivatott az irodájába. Összeszorult a gyomrom! Mégis gáz van!
Hány pár cipőd van? Kérdezte. Kicsit elbizonytalanodtam, vajon mit akar? Ha nincs most annyi pénzed, hogy vegyél magadnak egy pár barna cipőt, igazán adhatok kölcsön. Értetlenül hallgattam. Úriember barna derékszíjhoz nem visel fekete cipőt. Mondta. Csak álltam vele szemben, és azon gondolkodtam, most vajon min is kellene gondolkodnom?
-
-
2008. december 19., péntek
9. Iskola
-
-
A legkorábbi iskolás emlékem az elsőéves évnyitó. Úgy emlékszem, hogy rengeteg gyerek volt az udvaron, mindenki kék-fehérben. Izgatottan, kétségbeesve, unottan. Nem rémlenek arcok, gesztusok, szavak, csak az általános hangulat. Ezeket az érzéseket sugározza felém az emlék.
Nem emlékszem az úttörőnyakkendőkre sem, talán azért, mert azok akkor még semmit sem jelentettek nekem. És nem emlékszem a szülőkre sem, csak erre a kék-fehér hullámzásra; mint valami sodró, gyilkos örvény mozgott az egész udvar alattam.
És ez a furcsa számomra az egészben. Az, hogy a kép úgy van a szemem előtt, mintha a levegőből látnám. Mintha magasan fent lebegnék az udvar fölött, és onnan néznék lefelé.
Abból a magasságból nem is tudom felismerni magam a tömegben, nem találom magam a sokadalomban.
-
-
-
A legkorábbi iskolás emlékem az elsőéves évnyitó. Úgy emlékszem, hogy rengeteg gyerek volt az udvaron, mindenki kék-fehérben. Izgatottan, kétségbeesve, unottan. Nem rémlenek arcok, gesztusok, szavak, csak az általános hangulat. Ezeket az érzéseket sugározza felém az emlék.
Nem emlékszem az úttörőnyakkendőkre sem, talán azért, mert azok akkor még semmit sem jelentettek nekem. És nem emlékszem a szülőkre sem, csak erre a kék-fehér hullámzásra; mint valami sodró, gyilkos örvény mozgott az egész udvar alattam.
És ez a furcsa számomra az egészben. Az, hogy a kép úgy van a szemem előtt, mintha a levegőből látnám. Mintha magasan fent lebegnék az udvar fölött, és onnan néznék lefelé.
Abból a magasságból nem is tudom felismerni magam a tömegben, nem találom magam a sokadalomban.
-
-
2008. december 18., csütörtök
8. Kuki
-
-
Hárman három különböző véleményt vallottunk. Az első azt mondta, a gyerek a nő fenekén jön ki.
Álltunk a fiú öltöző izzadtságszagában, és okos vitát folytattunk valamiről, ami mindhármunkat érdekelt.
A másik, miután elmondta, hogy a gyerek úgy kerül be a nő hasába, hogy a férfi kukija feláll, majd belemegy a nő nunájába, a bőr felcsúszik a makkon… Itt megkérdeztem, hogy a férfi kukiján lévő bőr mitől csúszik fel? Azt első közbe vágott, azt fitymának hívják, és az felcsúszik magától. Nem értettem, ha nekem merevedésem volt, a bőr sosem csúszott fel magától. A felnőtt fasz biztosan másképpen működik, mint a gyerek kuki, reméltem! …szóval miután a kukija belement a nőbe… azt fasznak hívják, szólt ismét az első… ott kispricceli a genyót. Aztán kilenc hónap múlva a gyerek a szülőlyukon keresztül jön ki. Mi az a szülőlyuk? Tettem fel az újabb keresztkérdést. A szülőlyuk a pina mellett van, a nő két lába között. Hangzott a válasz.
Szerintem meg, kezdtem, mivel abban, hogy a gyerek hogyan kerül be, bizonytalan voltam, abban viszont egészen biztos, hogy hogyan jön ki, a gyerek a pinán át születik.
Igazából nem értettem, hogy a pina mire való. Azon pisil a nő, ott megy be a fasz, és ott jön ki a gyerek. Így állt össze, de nem értettem, hogyan megy be a fasz és jön ki a gyerek akkora lyukon, amin a nő vizel. Vagy nagyon nagy az a lyuk, és akkor értem, hogy a lányoknak ülve kell pisilniük, hogy ne fröcsköljenek mindent össze, vagy ha akkora, mint az, amin én vizelek, akkor már értem, miért fáj annyira a szülés!
Nem tudtuk egymást meggyőzni.
-
-
-
Hárman három különböző véleményt vallottunk. Az első azt mondta, a gyerek a nő fenekén jön ki.
Álltunk a fiú öltöző izzadtságszagában, és okos vitát folytattunk valamiről, ami mindhármunkat érdekelt.
A másik, miután elmondta, hogy a gyerek úgy kerül be a nő hasába, hogy a férfi kukija feláll, majd belemegy a nő nunájába, a bőr felcsúszik a makkon… Itt megkérdeztem, hogy a férfi kukiján lévő bőr mitől csúszik fel? Azt első közbe vágott, azt fitymának hívják, és az felcsúszik magától. Nem értettem, ha nekem merevedésem volt, a bőr sosem csúszott fel magától. A felnőtt fasz biztosan másképpen működik, mint a gyerek kuki, reméltem! …szóval miután a kukija belement a nőbe… azt fasznak hívják, szólt ismét az első… ott kispricceli a genyót. Aztán kilenc hónap múlva a gyerek a szülőlyukon keresztül jön ki. Mi az a szülőlyuk? Tettem fel az újabb keresztkérdést. A szülőlyuk a pina mellett van, a nő két lába között. Hangzott a válasz.
Szerintem meg, kezdtem, mivel abban, hogy a gyerek hogyan kerül be, bizonytalan voltam, abban viszont egészen biztos, hogy hogyan jön ki, a gyerek a pinán át születik.
Igazából nem értettem, hogy a pina mire való. Azon pisil a nő, ott megy be a fasz, és ott jön ki a gyerek. Így állt össze, de nem értettem, hogyan megy be a fasz és jön ki a gyerek akkora lyukon, amin a nő vizel. Vagy nagyon nagy az a lyuk, és akkor értem, hogy a lányoknak ülve kell pisilniük, hogy ne fröcsköljenek mindent össze, vagy ha akkora, mint az, amin én vizelek, akkor már értem, miért fáj annyira a szülés!
Nem tudtuk egymást meggyőzni.
-
-
2008. december 17., szerda
6. Siker
-
-
Lehet, hogy sikerülni fog, csak azt mondom, készülj fel arra, ha mégsem.
Miért gondolod, hogy pont neked fog sikerülni?
Nem fog sikerülni!
-
-
-
Lehet, hogy sikerülni fog, csak azt mondom, készülj fel arra, ha mégsem.
Miért gondolod, hogy pont neked fog sikerülni?
Nem fog sikerülni!
-
-
2008. december 16., kedd
Film - EXIT
-
-
MEGKAPTUK A MAGYAR MOZGÓKÉP KÖZALAPÍTVÁNY ELŐKÉSZÍTÉSI
TÁMOGATÁSÁT AZ EXIT CÍMŰ NAGYJÁTÉKFILMTERVÜNKHÖZ!
Hogy miért is örülünk ennek ennyire?
1. Nagyon kevesen kapnak előkészítési támogatást. (Idén húsz filmterv - kb. ennyi film készül évente idehaza.) - Ez már nem a forgatókönyv írásról szól, hanem arról, hogy kezdjünk el fölkészülni a film forgatására.
2. Azért kapják meg a támogatást olyan kevesen, mert ez az előszobája a "nagy" gyártási támogatásnak - ha sikeresen és alaposan felkészülünk (és felfogunk!), akkor nagyon jó eséllyel megkapjuk a következő, tavaszi pályázaton a gyártási támogatást is. (Mivel a kuratórium ízlésbeli okokból már nem fogja elutasítani a forgatókönyvet.)
3. Ez a támogatás a belépő minden szponzornál és lehetséges koprodukciós partnernél - ha az MMKA támogat, más is szokott (más pénzalapok, tévék, céges szponzorok).
4. Mert ez a támogatás realitást ad az előkészítésnek
5. Mert ez a pénz realitást ad annak, hogy céges (The Garden) szinten foglalkozzunk tavasszal az Exit-tel, és mindenki beleadhassa a kreativitását, ötleteit!
6. Mert még sosem kaptunk támogatást tervezésre, csak konkrét gyártásra - ez nagy szó, mert bizalmat szavazott nekünk az egyetlen állami filmtámogató grémium
7. Mert ez azt jelenti, hogy ha mindent jól csinálunk, jövőre FOROG AZ EXIT!
-
-
-
MEGKAPTUK A MAGYAR MOZGÓKÉP KÖZALAPÍTVÁNY ELŐKÉSZÍTÉSI
TÁMOGATÁSÁT AZ EXIT CÍMŰ NAGYJÁTÉKFILMTERVÜNKHÖZ!
Hogy miért is örülünk ennek ennyire?
1. Nagyon kevesen kapnak előkészítési támogatást. (Idén húsz filmterv - kb. ennyi film készül évente idehaza.) - Ez már nem a forgatókönyv írásról szól, hanem arról, hogy kezdjünk el fölkészülni a film forgatására.
2. Azért kapják meg a támogatást olyan kevesen, mert ez az előszobája a "nagy" gyártási támogatásnak - ha sikeresen és alaposan felkészülünk (és felfogunk!), akkor nagyon jó eséllyel megkapjuk a következő, tavaszi pályázaton a gyártási támogatást is. (Mivel a kuratórium ízlésbeli okokból már nem fogja elutasítani a forgatókönyvet.)
3. Ez a támogatás a belépő minden szponzornál és lehetséges koprodukciós partnernél - ha az MMKA támogat, más is szokott (más pénzalapok, tévék, céges szponzorok).
4. Mert ez a támogatás realitást ad az előkészítésnek
5. Mert ez a pénz realitást ad annak, hogy céges (The Garden) szinten foglalkozzunk tavasszal az Exit-tel, és mindenki beleadhassa a kreativitását, ötleteit!
6. Mert még sosem kaptunk támogatást tervezésre, csak konkrét gyártásra - ez nagy szó, mert bizalmat szavazott nekünk az egyetlen állami filmtámogató grémium
7. Mert ez azt jelenti, hogy ha mindent jól csinálunk, jövőre FOROG AZ EXIT!
-
-
2008. december 15., hétfő
5. Álom
-
-
Az egész azzal kezdődött, hogy volt egy álmom. Bár, ha belegondolok, az álom már csak következmény volt. Következménye valaminek, aminek magam sem voltam tudatában.
Ebben, a számomra meghatározó álomban, kaptam egy könyvet. Nem tudom kitől, vagy hogyan, egyszer csak ott volt a kezemben.
Azonnal tudtam, hogy fontos könyv, életem legfontosabb könyve: tartalmazza életem összes szereplőjének életét. Az összes szereplő teljes életét! Vagyis nem csak azoknak az embereknek az életét, akiket most ismerek, vagy valaha ismertem, hanem azokét is, akiket a jövőben fogok megismerni. És nem csak a jelen pillanatig, hanem életük végéig, vagy másképpen megfogalmazva: halálukig.
Izgatottan lapoztam bele. Láttam, hogy számomra fontos emberek hogyan tűnnek majd el az életemből, illetve hogyan tűnnek el az életből teljesen. Megrázott a dolog.
Gondoltam kikeresem a saját életemet!
Lapozgattam a könyvben, de semmi. Rólam egy szó sem esett! Valahogy nem szerepeltem a könyvben. Nem voltam benne. Kifelejtődtem. Nem álmodódtam bele, általam.
Megrémültem!
Ekkor lassan kinyílt az ajtó, addig azt sem tudtam, hogy van ajtó. Addig egyáltalán nem voltam tudatában, hogy hol vagyok, mint ahogy annak sem, hogy ez a „hol”, egy szoba.
Beléptem a szobába, ahol voltam. Szembenéztem magammal. Lassú léptekkel indultam felém, mert szorosan át voltam kötve szalagokkal. Végtelen lassú, nehézkes mozdulatokat tudtam csak tenni. Totyogtam, mint valami gésa. Fájt a saját lassúságom!
Amikor magamhoz értem megálltam. Egyetlen pillanatra sem vettem le a szemem magamról.
Nem tartottam túl nagy hatásszünetet. Fennköltség és pátosz nélkül szóltam magamhoz: „Nézz magadra! Nézd meg ki vagy, és hogyan élsz! Neked diktatúrákat kellett volna megdöntened, és forradalmakat kirobbantanod! És most nézd meg, hogy mit csinálsz!”
Egy darabig még figyeltem magam. Figyeltem, ahogy sírva fakadok. Ekkor megfordultam, és ugyanolyan lassan, mint ahogy bejöttem, kitotyogtam a szobából.
Ott maradtam egyedül. Sírtam. Sírtam, és nem tudtam abba hagyni! Aztán arra ébredtem, hogy sírok. Sírok, és nem tudom abba hagyni.
Még a mosdóban is sírtam. Még most is sírok.
-
-
-
Az egész azzal kezdődött, hogy volt egy álmom. Bár, ha belegondolok, az álom már csak következmény volt. Következménye valaminek, aminek magam sem voltam tudatában.
Ebben, a számomra meghatározó álomban, kaptam egy könyvet. Nem tudom kitől, vagy hogyan, egyszer csak ott volt a kezemben.
Azonnal tudtam, hogy fontos könyv, életem legfontosabb könyve: tartalmazza életem összes szereplőjének életét. Az összes szereplő teljes életét! Vagyis nem csak azoknak az embereknek az életét, akiket most ismerek, vagy valaha ismertem, hanem azokét is, akiket a jövőben fogok megismerni. És nem csak a jelen pillanatig, hanem életük végéig, vagy másképpen megfogalmazva: halálukig.
Izgatottan lapoztam bele. Láttam, hogy számomra fontos emberek hogyan tűnnek majd el az életemből, illetve hogyan tűnnek el az életből teljesen. Megrázott a dolog.
Gondoltam kikeresem a saját életemet!
Lapozgattam a könyvben, de semmi. Rólam egy szó sem esett! Valahogy nem szerepeltem a könyvben. Nem voltam benne. Kifelejtődtem. Nem álmodódtam bele, általam.
Megrémültem!
Ekkor lassan kinyílt az ajtó, addig azt sem tudtam, hogy van ajtó. Addig egyáltalán nem voltam tudatában, hogy hol vagyok, mint ahogy annak sem, hogy ez a „hol”, egy szoba.
Beléptem a szobába, ahol voltam. Szembenéztem magammal. Lassú léptekkel indultam felém, mert szorosan át voltam kötve szalagokkal. Végtelen lassú, nehézkes mozdulatokat tudtam csak tenni. Totyogtam, mint valami gésa. Fájt a saját lassúságom!
Amikor magamhoz értem megálltam. Egyetlen pillanatra sem vettem le a szemem magamról.
Nem tartottam túl nagy hatásszünetet. Fennköltség és pátosz nélkül szóltam magamhoz: „Nézz magadra! Nézd meg ki vagy, és hogyan élsz! Neked diktatúrákat kellett volna megdöntened, és forradalmakat kirobbantanod! És most nézd meg, hogy mit csinálsz!”
Egy darabig még figyeltem magam. Figyeltem, ahogy sírva fakadok. Ekkor megfordultam, és ugyanolyan lassan, mint ahogy bejöttem, kitotyogtam a szobából.
Ott maradtam egyedül. Sírtam. Sírtam, és nem tudtam abba hagyni! Aztán arra ébredtem, hogy sírok. Sírok, és nem tudom abba hagyni.
Még a mosdóban is sírtam. Még most is sírok.
-
-
2008. december 10., szerda
4. A táska
-
-
Csengettek. Az ajtóhoz szaladtam és kinyitottam. Anyám állt az ajtóban, a kezében táska. Akkor készítette össze, amikor a mentőre várt. Nem hagyta a kórházban.
Belépett. Ekkor már apám is ott állt, mögöttem. Meghalt, mondta anyám és letette a táskát. Apám tétován megfordult és bement a szobába. Én utána mentem és leültem a kanapéra. Anyám levette a kabátját, cipőjét, ő is bejött. Leült a fotelbe. Figyeltem, hogy most mi lesz? Senki sem szólt egy szót sem. Anyám az ablak alatt ült a fotelben, apám a kanapé egyik végén, én a kanapé másik végén. Ment a tévé. Nem emlékszem mi volt éppen műsoron. Apám piros csíkos fürdőköpenyt viselt. Ültünk némán egy darabig, aztán mindenki elment lefeküdni.
Nem is emlékszem, hogyan, miért, de a táska átkerült az én szobámba. Ott állt a szekrény előtt. Csak néztem a táskát, nagyanyám meghalt. A táska egyre fehérebb lett a sötétben, azt hajtogatta: Nagyanyád meghalt! Sosem látod többé! A fejemre húztam a paplant és hangtalanul, hogy senki se vegye észre sírtam.
-
-
2008. december 9., kedd
3. Nyugalom
-
-
-
Szemben ült velem, és idegesen nyújtogatta a nyakát. Az ing gallérja kidörzsölte a bőrét. Babrált valamit a zakója ujjával. Hogy tudsz ilyen nyugodt maradni? Kérdezte. Csak mosolyogtam. Aprókat lélegzett. Olyan kiegyensúlyozott vagy, hogy egyszer biztosan kiirtasz majd egy egész falut! Zavarában elmosolyodott. Próbáltam visszamosolyogni.
-
-
2. Magány
-
-
Van valami - fontos lenne, hogy megértsd, ez nem misztikus, vagy spirituális élmény - sötét, hideg, tátongó mélység, ami ellenállhatatlanul vonz. Minden pillanat, minden lélegzetvétel küzdelem kívüle.
Nehéz lesz megértened az ellentmondást, de úgy érzem csak e borongós, nyirkos, örvénylő magány mélyén lennék képes megtalálni a harmóniát, és a békét.
Nem! Kérlek, ne vonj le kézenfekvő és felületes következtetést. Nem a halálról beszélek.
-
-
-
Van valami - fontos lenne, hogy megértsd, ez nem misztikus, vagy spirituális élmény - sötét, hideg, tátongó mélység, ami ellenállhatatlanul vonz. Minden pillanat, minden lélegzetvétel küzdelem kívüle.
Nehéz lesz megértened az ellentmondást, de úgy érzem csak e borongós, nyirkos, örvénylő magány mélyén lennék képes megtalálni a harmóniát, és a békét.
Nem! Kérlek, ne vonj le kézenfekvő és felületes következtetést. Nem a halálról beszélek.
-
-
1. Nagyanyám kertjében
-
-
-
Nagyanyám kertjében cserebogarakat gyűjtöttem. Talán tavasz volt, bár ezt csak a „májusi cserebogár” kifejezés miatt gondolom, amúgy semmit sem tudok a cserebogarakról. Nagy, nejlon zacskóba szedtem a kapálózó rovarokat, és amikor már jó sok összegyűlt, hátramentem a fákon túlra, oda, ahol az összegereblyézett avar égett… Lehet, hogy mégis inkább ősz volt? Vannak ősszel cserebogarak?
Aztán szorosan bekötöttem a nejlon zacskó száját és a tűzre dobtam. Álltam felette és figyeltem, ahogy a műanyag lassan, a hő hatására meglágyul, és a még mozgó kitin testekre olvad.
Sokat gondolkodom ezen mostanában.
Persze, az is lehet, hogy álmodtam az egészet! Vagy valaki mással történt.
-
-
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)