-
-
Az utcán, bizonyos távolságból észrevenni anyámat mindig szomorú élmény. Kicsi, törékeny, sápadt asszony. Amikor semmit sem visz, akkor is látni, hogy nehéz terhet cipel. Aránytalanul aprónak és légiesnek hat minden háttér előtt. Tétován lép, mintha mély sáron kelne át.
Még a tömegben is valami légüres tér veszi körül.
Félek, ő is tudja mekkora egyedüllétet vonszol magára aggatva.
-
-
2009. május 27., szerda
2009. május 21., csütörtök
40. Végül
-
-
Anyám telefonja ébresztett. Át tudsz jönni? Azt hiszem, apád meghalt.
A fotelban ült, mintha aludna. Ugyanakkor a lábain és a karjain jól felismerhetően és egyértelműen látszottak a hullafoltok.
Arra gondoltam, miért mondta anyám, hogy „azt hiszem”. Annyira egyértelmű volt, hogy meghalt!
Anyám elkezdte elpakolni, az elöl lévő értékeket. Állítólag a hullaszállítók lopnak. Amíg ketten a holttesttel foglalkoznak, a harmadik összeszed a lakásból ezt azt. Ha megjönnek, legyél te is a szobában, hogy lásd, ha valamit el akarnak rakni.
Persze anya.
Megálltam apám felett. Még sosem láttam korábban halottat. Féltem attól, hogy rosszul reagálok. Próbáltam arra gondolni, hogy ez már nem az apám, csak egy test. Végül is nem volt szükség erre a gondolatra, mert nem rendített meg a dolog.
Megérkeztek a hullaszállítók és kértek egy lepedőt, arra fektették, majd a textília csücskeit fogva beemelték apámat a fémkoporsóba.
Amikor elmozdították apámat ültéből, szörnyű bélszag töltötte be a szobát. Nem tudom, hogy ez normális-e a holtukban megmozdított apáknál.
Végig a szobában voltam, és figyeltem, nehogy valamit elvigyenek.
Úgy értem, apámon kívül.
-
-
-
Anyám telefonja ébresztett. Át tudsz jönni? Azt hiszem, apád meghalt.
A fotelban ült, mintha aludna. Ugyanakkor a lábain és a karjain jól felismerhetően és egyértelműen látszottak a hullafoltok.
Arra gondoltam, miért mondta anyám, hogy „azt hiszem”. Annyira egyértelmű volt, hogy meghalt!
Anyám elkezdte elpakolni, az elöl lévő értékeket. Állítólag a hullaszállítók lopnak. Amíg ketten a holttesttel foglalkoznak, a harmadik összeszed a lakásból ezt azt. Ha megjönnek, legyél te is a szobában, hogy lásd, ha valamit el akarnak rakni.
Persze anya.
Megálltam apám felett. Még sosem láttam korábban halottat. Féltem attól, hogy rosszul reagálok. Próbáltam arra gondolni, hogy ez már nem az apám, csak egy test. Végül is nem volt szükség erre a gondolatra, mert nem rendített meg a dolog.
Megérkeztek a hullaszállítók és kértek egy lepedőt, arra fektették, majd a textília csücskeit fogva beemelték apámat a fémkoporsóba.
Amikor elmozdították apámat ültéből, szörnyű bélszag töltötte be a szobát. Nem tudom, hogy ez normális-e a holtukban megmozdított apáknál.
Végig a szobában voltam, és figyeltem, nehogy valamit elvigyenek.
Úgy értem, apámon kívül.
-
-
2009. május 16., szombat
39. Hűség
-
-
Azt mondta: Randizhatnánk.
Éppen nősülni készülök. - Válaszoltam.
Elnézést kért, szabadkozott. Aztán némi gondolkodás után megkérdezte: Akkor legénybúcsú velem?
Most én gondolkodtam el. Izgalmasnak hangzik. – Válaszoltam. Persze, ha te is arra gondolsz, amire én.
Ugyanarra gondolunk! – Mondta.
Hogyan csináljuk? Nálam nem lehet a menyasszonyom miatt.
Te megmondod mikor, és én megszervezem. – Mosolygott félszegen. A férjem és a gyerekeim napközben nincsenek otthon.
-
-
-
Azt mondta: Randizhatnánk.
Éppen nősülni készülök. - Válaszoltam.
Elnézést kért, szabadkozott. Aztán némi gondolkodás után megkérdezte: Akkor legénybúcsú velem?
Most én gondolkodtam el. Izgalmasnak hangzik. – Válaszoltam. Persze, ha te is arra gondolsz, amire én.
Ugyanarra gondolunk! – Mondta.
Hogyan csináljuk? Nálam nem lehet a menyasszonyom miatt.
Te megmondod mikor, és én megszervezem. – Mosolygott félszegen. A férjem és a gyerekeim napközben nincsenek otthon.
-
-
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)