44. Ezüsthíd

-
-
Álltunk a hídon és a vizet néztük. Este volt, és a hold tükröződött a hullámokon. Ezüsthíd, ezt a kifejezést Tőle tanultam. Aztán később egy másikat is: zegernyés. Tudod, hogy mit jelent?
Szerettem volna megfogni a kezét, de valahogy nem volt olyan a légkör. Bután hangzik… a légkör. Igazából kizárólag intellektuális érdeklődést éreztem irányából. Lám, ha felidézem azt az estét, még most is milyen hivatalos, és távolságtartó fordulatok jutnak az eszembe.
Szóval nem volt olyan a légkör. Aztán nem is lett olyan soha. Nagyon élvezetesen és okosan beszélgettünk, de a lényeg valahogy hiányzott. Ezüsthíd. Milyen szép! Azt hiszem, belőlem hiányzott.
Sétáltunk még, meg viccelődtünk. Ez még az előtt volt, hogy azt mondta: Inkább, maradjunk barátok!
-
-

43. Összecsiszolódás

-
-
Mellékesen megjegyeztem, hogy viszketek. Valami furcsa vörösség is van a makkomon. Bevallotta, hogy nála sem stimmel minden. Kicsit izgultam, hogy nem okoztam-e valami bajt.
Én, találomra vettem valami kenőcsöt és elkezdtem kenegetni. Ő elment a nőgyógyászához. Kiderült, hogy ijedelemre semmi ok, csak „újfiú” betegsége van. Nekem nyilván azt mondták volna a nemi beteg-gondozóban, ha elmentem volna, hogy „újlány” betegségem van.
Lássuk be, a nőgyógyászat kifejezés kevésbé vészjósló, mint a nemi beteg-gondozó.
Ugyanazt a kenőcsöt kellett kennünk mindkettőnknek, hogy a flóránk összehangolódjék. Neki még valami hüvely-tablettát is felírt az orvos.
-
-