47. Teher

-
-
Volt egy bátyja. Többen ültünk az asztal körül és a báty azt mondta: a húgom terhes... Valaki előzékenyen kijavította: nem „terhes”, hanem áldott állapotban van. A báty hidegen ránézett: „Terhes!” majd folytatta a történetet.
-
-

46. Kudarc

-
-
Apám büszke ember volt. Komolyan vette a világot, és komolyan vette önmagát. Miután eldőlt, hogy sem szemfelszedésből, sem szélvédőjavításból nem tud eltartani bennünket, szépen, lassan eladogatta a családi ezüstöt.
Egyre hallgatagabb lett.
Aztán az ékszerek kerültek sorra. Amikor már semmi sem maradt, csak ült, nézte a televíziót és dohányzott. Így telt el néhány nap.
Mikor elfogyott a maradék pénz, nem volt más választása: felállt és rejtekéből elővette féltve őrzött kincsét, a nagyapjától örökölt arany zsebórát.
Úgy érezte kudarcot vallott.
Komor tekintettel, ám mégis áhítatosan megtisztogatta, majd óvatosan felhúzta a szerkezetet. Az óra járni kezdett és felvette apám szívének ritmusát. De nem! Inkább apám szíve igazodott az óra járásához.
A zaciban megalázóan alacsony összeget kínáltak az óráért: csak futtatott arany, és az óraszerkezet sem az eredeti. Az óra megállt. Azóta is meg van, de soha többé nem sikerült elindítani.
-
-

45. Bűntudat

-
-
Szemben ült velem és olyan kicsire húzta össze magát, amennyire csak tudta. Valahogy nagyon nagynak tűntem mellette.
Hogy lehet, hogy még ezt sem tudod? Ideges voltam és fensőbbséges! Arrogáns, türelmetlen. Elsírta magát. Ne sírjál, hanem tanuld meg! Mit nem értesz ezen? Kiszolgáltatott volt, és én nem segítettem neki, hanem megaláztam. Okosnak éreztem magam, azt hittem, ha frusztrálom, akkor az kibillenti a passzivitásából. Letette a ceruzát és kiradírozott egy számot. Kifújta az orrát. Nem hagyhatott ott, mert szüksége volt a segítségemre. Az sem jó ott, mondtam. Azt is kiradírozta. Szeretném megölelni! Megszakad a szívem azért, aki akkor volt!
-
-