2009. október 28., szerda

49. Gyermeki képzelet

-
-
Arra gondoltam, hogy meghalok most, és a temetésemen, majd mindenki sírni fog, és megbánják, hogy olyan cudarul bántak velem, meg nem szerettek kicsikét jobban. Hogy majd mindenki sápadtan, feketében lesz, én meg egyszerre fekszem a fehér ravatalon és egyszerre figyelem őket valahonnan fentről, de mégis a szoba sarkából, mert azért teljesen nem halok meg, vagy legalább is nem örökre. És nagyon jó érzés volt látni, hogy mennyire sírnak, mert azért mégis szerettek, és megbánták már, és a hideg kirázott attól, hogy most már késő, mert végül is csak meg vagyok halva. Ha nem is teljesen, vagy legalább is nem örökre!
-
-

2009. október 11., vasárnap

48. A szag

-
-
Miután nagyanyám öngyilkos lett, furcsa, édeskés, émelyítő szag maradt a lakásában. Előtte sosem éreztem.
Tűnődtem, hogy mi lehet? Talán a halál szaga, vagy a kiszálló léleké? Lehet, hogy a halálhoz kozmált léleknek van ilyen jellegzetes kipárolgása?
-
-