-
-
Nem is olyan régen azt álmodtam, hogy az évek óta halott apámnak segítek elkészíteni a saját ravatalomat. Úgy volt, hogy aznap este talán meghalok. Apám szenvtelenül dolgozott, én húzódozva segítettem neki. Nem akartam meghalni, de valahogy egyértelmű volt a dolog és befolyásolhatatlan. Apám még a könyörgésemre sem reagált. Nem szólt, nem nézett rám.
Végig futott bennem mi jó is volt az életemben; amolyan búcsúpillantás. Rájöttem, hogy az életben a legjobban focizni szerettem!
És ez a felismerés ébredés után is velem maradt.
-
-
