2009. április 29., szerda

VERS - A küszöb

-
-
nagyapám mondta:
sose lépj a küszöbre

apám a küszöb alatt él:
májzsugor
azt hiszem haldoklik

nagyapám mondta:
sose lépj a küszöbre

mindig rálépek:
legalább nem botlom el benne

2001, Bp.
-
-

38. Aznap

-
-
Nagyon elegem volt apámból. Anyám nem boldogult, gondoltam majd én kézbe veszem a dolgot! Én megváltoztatom! Nagyképű voltam és öntelt.
Eldugtam a pálinkát, amíg aludt. Tudtam, hogy túl gyenge, hogy lemenjen, és újat vegyen.
Amikor felébredt és kitámolygott, nem találta sehol az üveget.
Kérte, de én nem adtam! Majd én megmutatom ennek a szemét, szar alkoholistának!
Aztán az igazságérzetemre próbált hatni. Ezt nem teheted velem! Mondta. Aztán könyörgött. Hosszan, szívhez szólóan. Rendíthetetlen voltam. Állhatatos és kegyetlen.
Nem tudom, hogy mire vártam. Nem tudom, hogy mire számítottam. Talán a kétségbeesés vezérelt? Vagy tényleg csak az önteltség, a hatalom érzése?
Talán mégis az önhittség, és a bosszú, hiszen csavartam még egyet a történeten: odaadtam neki egy üveget.
Megkönnyebbült. Hálásan nézett rám, aztán lesütött szemmel megköszönte. Leült, kinyitotta és mohón beleivott.
Brutális tréfát űztem vele. Az üvegben víz volt.
Szomorúan leeresztette az üveget, de nem szólt. Láttam, hogy könny gyűlik a szemébe. Nem az italt siratta. Láttam, ahogy elönti a szégyen.
Úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy hazudtam.
És akkor én is megértettem, hogy mit tettem.
Aznap megöltem az apámat.
-
-

2009. április 25., szombat

37. Születés

-
-
Anyám a minap elmesélte, hogy mielőtt jelentős nehézségek árán, művese rásegítés, programozott koraszülés, stb. megszült volna, fontosnak tartotta, hogy rendbe tetesse a haját.
Vagyis elment fodrászhoz.
Miután a fodrász gondosan elkészítette a frizuráját, mondván, nehogy gondozatlannak tűnjék a szülőszékben, az orvosi konzílium óvó figyelmétől övezve rákapcsolták a gépeket, majd némi huzavona után, fogókkal, vákuummal és egyéb, kimondottan e célra kifejlesztett eszközök segítségével a világra segítettek engem.
Voltak ugyan komplikációk, de végül sikerült kiküszöbölni őket.
Csak azt sajnálom, hogy nem emlékszem, milyen volt anyám frizurája.
-
-

2009. április 20., hétfő

SZAVAZÁS

-
-
szia,

részt veszek egy dráma pályázaton. kérlek, szavazz a drámámra, mert az a legjobb! vagy ha nem a legjobb, akkor szavazz rá azért, mert megkérlek!

http://literastafeta.blog.hu/rovat/mezőny

persze, ha érdekel, el is olvashatod!

http://literastafeta.blog.hu/2009/04/12/maczko_zoltan_minden_sulya

köszönöm! hálás vagyok!

mz
-
-

2009. április 18., szombat

36. Örökkévalóság

-
-
Apámat gyakran láttam atlétatrikóban és fehér, műselyem boxerben. Egészen kis korom óta él bennem az erős kép arról, ahogy fehér atlétában, és szinte áttetszőre kopott alsóban áll. Ezen a képen apám kortalan, elérhetetlen és sebezhetetlen.
Később persze az alkoholtól egyre vékonyabbak lettek a combjai és egyre puffadtabb a hasa, de a műselyem alsó kopottsága még ekkor is méltatlan maradt.
Talán ez a méltatlan, bizarr áttetszőség apám örökkévalósága?
-
-

2009. április 8., szerda

VERS - Öntudat

-
-
könnyekben látom
engem
amint
magamra
borul az öntudat

magam mögé
bújok

eltakarom kereső
magamat

előlem

egy biztos:
nem az vagyok
-
-

35. Elfekvő

-
-
Gyakorlatilag vak volt és süket. Nem tudott gondoskodni magáról. Nem is akart gondoskodni magáról. Anyám hetente két-három alkalommal bement hozzá az elfekvőbe.
Ritkán én is elkísértem. Segítettem neki, vagy csak úgy. Nem tudom, hogy mit jelent a csak úgy, de tény, hogy olykor elkísértem. Talán az elmúlás iránt érzett iszonyat kényszerített?
Legalább húszan feküdtek a teremben. Csupa öreg, gyenge, magatehetetlen ember. Bűz volt. Mindentől és mindenkitől undorodtam.
Ott feküdtek a sorsukat bevégzett emberek. Akikre már nem várt semmi az életben. Akik már nem vártak semmit az élettől, csak azt, hogy véget érjen.
Anyám természetes módon szervezte az életét, mintha még lett volna élete. A jövő héten sült húst hozok neked. Céklával. Van még elem a zsebrádiódba?
-
-