38. Aznap

-
-
Nagyon elegem volt apámból. Anyám nem boldogult, gondoltam majd én kézbe veszem a dolgot! Én megváltoztatom! Nagyképű voltam és öntelt.
Eldugtam a pálinkát, amíg aludt. Tudtam, hogy túl gyenge, hogy lemenjen, és újat vegyen.
Amikor felébredt és kitámolygott, nem találta sehol az üveget.
Kérte, de én nem adtam! Majd én megmutatom ennek a szemét, szar alkoholistának!
Aztán az igazságérzetemre próbált hatni. Ezt nem teheted velem! Mondta. Aztán könyörgött. Hosszan, szívhez szólóan. Rendíthetetlen voltam. Állhatatos és kegyetlen.
Nem tudom, hogy mire vártam. Nem tudom, hogy mire számítottam. Talán a kétségbeesés vezérelt? Vagy tényleg csak az önteltség, a hatalom érzése?
Talán mégis az önhittség, és a bosszú, hiszen csavartam még egyet a történeten: odaadtam neki egy üveget.
Megkönnyebbült. Hálásan nézett rám, aztán lesütött szemmel megköszönte. Leült, kinyitotta és mohón beleivott.
Brutális tréfát űztem vele. Az üvegben víz volt.
Szomorúan leeresztette az üveget, de nem szólt. Láttam, hogy könny gyűlik a szemébe. Nem az italt siratta. Láttam, ahogy elönti a szégyen.
Úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy hazudtam.
És akkor én is megértettem, hogy mit tettem.
Aznap megöltem az apámat.
-
-