2009. február 27., péntek
2009. február 25., szerda
2009. február 22., vasárnap
28. A nő
-
-
A fotelben ült, velem szemben. Kötött pulóver és farmer volt rajta. Mint mindig, most is tárgyilagos volt, mégis empatikus, és végtelenül okos, amilyennek a jó *******-t mindig is képzeltem.
Aznap reggel, ültében előrenyújtotta kezeit, dereka, háta ívben megfeszült. Álmosan, fázósan borzongva nyújtózkodott egyet. A szemei összeszűkültek, talán még a könny is összefutott bennük a kéjes mozdulattól. Arcán élvezettel teli félmosoly jelent meg.
Magam is éreztem izmaimban a kellemes bizsergést, amit átélt. Éreztem, ahogy frissebb, elevenebb leszek.
Aznap nehéz volt *******-nak látnom. Azon a napon a nő ült velem szemben.
-
-
-
A fotelben ült, velem szemben. Kötött pulóver és farmer volt rajta. Mint mindig, most is tárgyilagos volt, mégis empatikus, és végtelenül okos, amilyennek a jó *******-t mindig is képzeltem.
Aznap reggel, ültében előrenyújtotta kezeit, dereka, háta ívben megfeszült. Álmosan, fázósan borzongva nyújtózkodott egyet. A szemei összeszűkültek, talán még a könny is összefutott bennük a kéjes mozdulattól. Arcán élvezettel teli félmosoly jelent meg.
Magam is éreztem izmaimban a kellemes bizsergést, amit átélt. Éreztem, ahogy frissebb, elevenebb leszek.
Aznap nehéz volt *******-nak látnom. Azon a napon a nő ült velem szemben.
-
-
2009. február 16., hétfő
27. A kard
-
-
Ellentmondásos nap volt.
Új kardot kaptam: míg anyám a boltban vásárolt, én kint élet-halál harcot vívtam! Az ellenfél kemény volt és kitartó, tapodtat sem engedett, nem hajolt meg és főleg jelét sem mutatta annak, hogy valaha megfutna. Keményen álltam én is a sarat, és élveztem az új kard adta erőt. Külső szemlélő az egészből csak annyit láthatott, hogy csapkodom a fa törzsét.
Az igazi küzdelem mélyebben, más síkon folyt!
Anyám sokáig nem jött, pedig már hólyag nőt a tenyeremben. A harc férfi mulatság!
Eszembe jutott, hátha itt hagyott. Lehet, hogy itt felejtett? Tán elvesztem? Ismeretlen katona! Az Ismeretlen Katona sírja! Megszeppentem.
(Sosem fognak sehol ottfelejteni, de ezt akkor még nem tudhatom.)
Lehet, hogy kijött a boltból és én nem vettem észre? Lélekszakadva hátraszaladtam, hogy megnézzem, van-e a boltnak hátsó kijárata. A kard hetykén, férfiasan fityegett az oldalamon, mégis tétován álltam. Ki az ellenség? A dolgok sokkal bonyolultabbak, mint az egyszerű harcos azt átlátni képes!
Valami miatt nem mertem bemenni utána. Ehhez a kard ereje is kevés volt. Talán, mert azt mondta, kint várjam meg? Vagy azért, mert a bolt olyan felnőtt dolog volt? Rettentő sokáig vártam.
Nem emlékszem, hogy anyám kijött volna a boltból, pedig biztosan kijött, hiszen az óta is találkozunk olykor.
-
-
-
Ellentmondásos nap volt.
Új kardot kaptam: míg anyám a boltban vásárolt, én kint élet-halál harcot vívtam! Az ellenfél kemény volt és kitartó, tapodtat sem engedett, nem hajolt meg és főleg jelét sem mutatta annak, hogy valaha megfutna. Keményen álltam én is a sarat, és élveztem az új kard adta erőt. Külső szemlélő az egészből csak annyit láthatott, hogy csapkodom a fa törzsét.
Az igazi küzdelem mélyebben, más síkon folyt!
Anyám sokáig nem jött, pedig már hólyag nőt a tenyeremben. A harc férfi mulatság!
Eszembe jutott, hátha itt hagyott. Lehet, hogy itt felejtett? Tán elvesztem? Ismeretlen katona! Az Ismeretlen Katona sírja! Megszeppentem.
(Sosem fognak sehol ottfelejteni, de ezt akkor még nem tudhatom.)
Lehet, hogy kijött a boltból és én nem vettem észre? Lélekszakadva hátraszaladtam, hogy megnézzem, van-e a boltnak hátsó kijárata. A kard hetykén, férfiasan fityegett az oldalamon, mégis tétován álltam. Ki az ellenség? A dolgok sokkal bonyolultabbak, mint az egyszerű harcos azt átlátni képes!
Valami miatt nem mertem bemenni utána. Ehhez a kard ereje is kevés volt. Talán, mert azt mondta, kint várjam meg? Vagy azért, mert a bolt olyan felnőtt dolog volt? Rettentő sokáig vártam.
Nem emlékszem, hogy anyám kijött volna a boltból, pedig biztosan kijött, hiszen az óta is találkozunk olykor.
-
-
2009. február 13., péntek
GONDOLAT a lélekről
-
-
Sosem gondoltam volna, de azt hiszem, van a léleknek valami nehézkedése. Súlya. Valami furcsa, eddig ismeretlen fizikai erő hat rá.
Ha nem tartom erővel fent, a magasban, akkor elkezd egyre lejjebb és lejjebb ereszkedni. Mintha erő húzná, nehezedik lefelé.
Nem tudom, hogy az én lelkem különösen súlyos lélek-e, vagy csak amolyan közepesen súlyos darab, de minden percben tartanom kell, erővel, megfeszülve, mert hajlamos egy pillanat alatt alá merülni.
Hogy mibe? Hát ez az. Azt még sosem mertem kipróbálni!
-
-
-
Sosem gondoltam volna, de azt hiszem, van a léleknek valami nehézkedése. Súlya. Valami furcsa, eddig ismeretlen fizikai erő hat rá.
Ha nem tartom erővel fent, a magasban, akkor elkezd egyre lejjebb és lejjebb ereszkedni. Mintha erő húzná, nehezedik lefelé.
Nem tudom, hogy az én lelkem különösen súlyos lélek-e, vagy csak amolyan közepesen súlyos darab, de minden percben tartanom kell, erővel, megfeszülve, mert hajlamos egy pillanat alatt alá merülni.
Hogy mibe? Hát ez az. Azt még sosem mertem kipróbálni!
-
-
2009. február 10., kedd
26. Szétszórtság
-
-
Akkor már türelmetlen voltam. Úgy döntöttem, megoldom magam! Elég volt a várakozásból, az álmodozásból, a vágyakozásból!
Már sötétedett, amikor a kapuhoz értem. Egész délután erre vártam. Megpróbáltam elképzelni, hogy milyen lesz. Ideges voltam.
Felmentem a sötét lépcsőn a gangra. A megadott ajtóhoz léptem, ami simán, kopogás nélkül nyílt ki előttem. Már vártak. Pontosan érkeztem. Negyven körüli szőke nő állt az ajtóban, színes fodros pongyolát viselt.
A sárga fényű, meleg hangulatú szobában még ketten voltak rajta kívül. Az egyik szintén negyven körüli fekete hajú, fekete baby doll-ban, és egy 30-as szőke. Azt mondták, válasszak közülük. Zavarban voltam. Rájuk nézni is alig mertem. A hosszú szőkét választottam, akit elsőként megláttam.
Mind kimentek, mondták, vetkőzzek le. Már majdnem készen voltam, amikor visszajött a választottam, mondván érkezett egy törzsvendége, nem lesz rám ideje. Válasszak a másik kettő közül. A másik szőkét választottam. A feketének tetőharapása volt.
Nem akartam szeretkezni, illetve nem mertem, nem tudtam, hogyan kell. Csak franciát kértem.
Elkezdett masszírozni, és én nyugodt objektivitással azonnal éreztem, hogy ez nem fog működni. A gumit úgy húzta fel, hogy még nem volt teljes a merevedésem.
Egy teljes órán át szopott, sóhajtozva. Látszott rajta, nagyon unja. Az az igazság, hogy én is untam.
Láttam a vállait, a melleit, a combjait, a fenekét, de nem állt össze nővé. Nem izgatott fel. Talán az idegesség miatt? Vagy nem működött a fantáziám, és nem sikerült őt eleven, izgató nővé változtatnom önmagam számára.
Lassan letelt a kifizetett idő, és kicsit megkönnyebbülve, szenvtelenül annyit mondott, ne izgulj, mással is előfordult már.
Nem éreztem semmit. Ahogy nem éreztem korábban a vágyat, most ugyanúgy nem éreztem a szégyent sem. Kifizettem a pénzt, gyorsan felöltöztem és eljöttem.
A lépcsőházban vettem észtre, hogy fent hagytam a karórám. Visszamentem és bekopogtam.
Eszembe jutott, hogy talán be sem engednek. Hogy ez az egész meg sem történt. Arra gondoltam, lehet, hogy a kopogásomra egy öreg sánta bácsi nyit majd ajtót, aki hatvan éve él ott egyedül, és értetlenül néz majd rám.
A fekete hajú nyitott ajtót. A szőke biztosan zuhanyozott már. Beengedett. Bementem és elvettem az órám az ágy mellől, ahol hagytam. Csak annyit mondott, hogy mással is előfordult már.
Nem tudtam arra gondol-e, hogy nem volt erekcióm, vagy arra, hogy más is hagyta már ott a karóráját.
-
-
-
Akkor már türelmetlen voltam. Úgy döntöttem, megoldom magam! Elég volt a várakozásból, az álmodozásból, a vágyakozásból!
Már sötétedett, amikor a kapuhoz értem. Egész délután erre vártam. Megpróbáltam elképzelni, hogy milyen lesz. Ideges voltam.
Felmentem a sötét lépcsőn a gangra. A megadott ajtóhoz léptem, ami simán, kopogás nélkül nyílt ki előttem. Már vártak. Pontosan érkeztem. Negyven körüli szőke nő állt az ajtóban, színes fodros pongyolát viselt.
A sárga fényű, meleg hangulatú szobában még ketten voltak rajta kívül. Az egyik szintén negyven körüli fekete hajú, fekete baby doll-ban, és egy 30-as szőke. Azt mondták, válasszak közülük. Zavarban voltam. Rájuk nézni is alig mertem. A hosszú szőkét választottam, akit elsőként megláttam.
Mind kimentek, mondták, vetkőzzek le. Már majdnem készen voltam, amikor visszajött a választottam, mondván érkezett egy törzsvendége, nem lesz rám ideje. Válasszak a másik kettő közül. A másik szőkét választottam. A feketének tetőharapása volt.
Nem akartam szeretkezni, illetve nem mertem, nem tudtam, hogyan kell. Csak franciát kértem.
Elkezdett masszírozni, és én nyugodt objektivitással azonnal éreztem, hogy ez nem fog működni. A gumit úgy húzta fel, hogy még nem volt teljes a merevedésem.
Egy teljes órán át szopott, sóhajtozva. Látszott rajta, nagyon unja. Az az igazság, hogy én is untam.
Láttam a vállait, a melleit, a combjait, a fenekét, de nem állt össze nővé. Nem izgatott fel. Talán az idegesség miatt? Vagy nem működött a fantáziám, és nem sikerült őt eleven, izgató nővé változtatnom önmagam számára.
Lassan letelt a kifizetett idő, és kicsit megkönnyebbülve, szenvtelenül annyit mondott, ne izgulj, mással is előfordult már.
Nem éreztem semmit. Ahogy nem éreztem korábban a vágyat, most ugyanúgy nem éreztem a szégyent sem. Kifizettem a pénzt, gyorsan felöltöztem és eljöttem.
A lépcsőházban vettem észtre, hogy fent hagytam a karórám. Visszamentem és bekopogtam.
Eszembe jutott, hogy talán be sem engednek. Hogy ez az egész meg sem történt. Arra gondoltam, lehet, hogy a kopogásomra egy öreg sánta bácsi nyit majd ajtót, aki hatvan éve él ott egyedül, és értetlenül néz majd rám.
A fekete hajú nyitott ajtót. A szőke biztosan zuhanyozott már. Beengedett. Bementem és elvettem az órám az ágy mellől, ahol hagytam. Csak annyit mondott, hogy mással is előfordult már.
Nem tudtam arra gondol-e, hogy nem volt erekcióm, vagy arra, hogy más is hagyta már ott a karóráját.
-
-
2009. február 7., szombat
25. Pattanás
-
-
A konyhában befűtötték az olajkályhát. Az öntöttvas szerkezet ontotta magából a meleget. Lehúzták rólam a nadrágot, majd apám lefogott és az asztalra szorított.
Anyám próbált megnyugtatni, de veszettül kapálóztam. Mindketten azt bizonygatták, hogy csak egy pillanat az egész és nem fog fájni!
Nem akartam! Zokogtam, és próbáltam kitépni magam a szorításból.
Anyám fogott egy papírzsebkendőt, és fölém hajolt. A lámpa hidegen világított felettem. Utólag olyan, mint valami kezdetleges, ősi műtét. A plafon fehérje dermedten hullámzott. Úgy éreztem, megfulladok.
Gennyes pattanás nőtt a kukimon. Ezt a pattanást akarták kinyomni. Napok óta szenvedtem miatta, fájt a pisilés, a mozgás, a ruha viselése. Ennek ellenére, nem akartam, hogy azt csinálják velem. Emlékszem a rettegésre és a mély, jóvátehetetlen kétségbeesésre. A kiszolgáltatottságra, a tehetetlenségre. Azok fordultak ellenem, akikben feltétel nélkül megbíztam.
Mondanom sem kell, hogy kinyomták a gennyet! A fájdalomra nem is emlékszem. Három éves lehettem.
-
-
-
A konyhában befűtötték az olajkályhát. Az öntöttvas szerkezet ontotta magából a meleget. Lehúzták rólam a nadrágot, majd apám lefogott és az asztalra szorított.
Anyám próbált megnyugtatni, de veszettül kapálóztam. Mindketten azt bizonygatták, hogy csak egy pillanat az egész és nem fog fájni!
Nem akartam! Zokogtam, és próbáltam kitépni magam a szorításból.
Anyám fogott egy papírzsebkendőt, és fölém hajolt. A lámpa hidegen világított felettem. Utólag olyan, mint valami kezdetleges, ősi műtét. A plafon fehérje dermedten hullámzott. Úgy éreztem, megfulladok.
Gennyes pattanás nőtt a kukimon. Ezt a pattanást akarták kinyomni. Napok óta szenvedtem miatta, fájt a pisilés, a mozgás, a ruha viselése. Ennek ellenére, nem akartam, hogy azt csinálják velem. Emlékszem a rettegésre és a mély, jóvátehetetlen kétségbeesésre. A kiszolgáltatottságra, a tehetetlenségre. Azok fordultak ellenem, akikben feltétel nélkül megbíztam.
Mondanom sem kell, hogy kinyomták a gennyet! A fájdalomra nem is emlékszem. Három éves lehettem.
-
-
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)