27. A kard

-
-
Ellentmondásos nap volt.
Új kardot kaptam: míg anyám a boltban vásárolt, én kint élet-halál harcot vívtam! Az ellenfél kemény volt és kitartó, tapodtat sem engedett, nem hajolt meg és főleg jelét sem mutatta annak, hogy valaha megfutna. Keményen álltam én is a sarat, és élveztem az új kard adta erőt. Külső szemlélő az egészből csak annyit láthatott, hogy csapkodom a fa törzsét.
Az igazi küzdelem mélyebben, más síkon folyt!
Anyám sokáig nem jött, pedig már hólyag nőt a tenyeremben. A harc férfi mulatság!
Eszembe jutott, hátha itt hagyott. Lehet, hogy itt felejtett? Tán elvesztem? Ismeretlen katona! Az Ismeretlen Katona sírja! Megszeppentem.
(Sosem fognak sehol ottfelejteni, de ezt akkor még nem tudhatom.)
Lehet, hogy kijött a boltból és én nem vettem észre? Lélekszakadva hátraszaladtam, hogy megnézzem, van-e a boltnak hátsó kijárata. A kard hetykén, férfiasan fityegett az oldalamon, mégis tétován álltam. Ki az ellenség? A dolgok sokkal bonyolultabbak, mint az egyszerű harcos azt átlátni képes!
Valami miatt nem mertem bemenni utána. Ehhez a kard ereje is kevés volt. Talán, mert azt mondta, kint várjam meg? Vagy azért, mert a bolt olyan felnőtt dolog volt? Rettentő sokáig vártam.
Nem emlékszem, hogy anyám kijött volna a boltból, pedig biztosan kijött, hiszen az óta is találkozunk olykor.
-
-