56. Nagyanyám

-
-
Nagyanyám furcsa, suttogó-sipító-rekedt hangon beszélt, mert a strúma műtét során, véletlenül elvágták a hangszálait.
Amikor elkészült az ebéd, vagy le kellet feküdnöm, mindig füttyjellel üzent. Nem tudott kiabálni. A fütty mindig megtalált a kert fái között. Mindig pont oda fütyült, ahol éppen voltam.
Főzés közben is gyakran fütyürészett. A konyha ablaka nyáron mindig nyitva volt és fütyürészésének hangjaiba kapaszkodva kilebegett az udvarra a készülő ételek meleg illata.
-
-

Mielőtt - Forgatókönyv részletek

-
-
3. JELENET – BELSŐ-HÁZ, ESTE

A gazdagon berendezett házban még sok bútor van. Egymás után látjuk a helyiségeket: nappali, étkező, szalon, dolgozószoba, hálószoba, fürdőszoba.
A rakodók hallkan, méltóságteljesen, lassan, a hely hangulatának megfelelő tisztelettel dolgoznak.
IR, 60 ÉV KÖRÜLI FÉRFI az emeleten sétál és egy FIATAL APÁCÁT hallgat.
APÁCA
Gyönyörüek a bútorok! Eddig is bőkezű adományozója volt árvaházunknak, de ez... ez az adomány! Pompás jótékonysági árverést rendezhetünk az idén.
IR nem válaszol, egykedvűen nézi a rakodók munkáját.
APÁCA
Nem szeretnék tapintatlan lenni, de elköltözik a városból, hogy mindent felszámol?
IR
Tudja, egy időben fontosak voltak ezek a tárgyak. De már nagyon elfáradtam az emlékezésbe. Megérti ezt?
Az Apáca mosolyogva bólint.
APÁCA
Ha megengedi idén is küldenénk magának meghívót a karácsonyi koncertünkre. Tudom, hogy még arrébb van, csak jelzem.
IR bólint.
Az Apáca kicsit zavartan követi IR-t a házon keresztül. Megérkeznek a dolgozószobába. Az egyik vitrin előtt sétálnak el.
APÁCA
Ez a zanza gyűjtemény igazán kivételes. Úgy vélem igen komoly versengés lesz majd érte.
A vitrinben amerikai indián trófeák, zsugorított emberi fejek láthatóak. Sötétre füstölt apró arcok látszanak, szemeiket és szájukat bevarták.


6. JELENET – BELSŐ-BONCTEREM, REGGEL

A gurulós asztalokon, a szétnyitott, fekete zsákokban holttestek fekszenek. Tizenegy holtest van kiterítve.
IR lassan, alaposan, tárgyilagosan szemügyre véve a halottakat lépked végig a sor előtt. Amikor odalép a soron következőhöz, először megnézi az arcát, majd alaposan az egész testét. Utána átfutja a boncolási jegyzőkönyvet. Majd ismét a halott arcát nézi. Semmilyen érzelem nem tükröződik a tekintetében.
Kivágódik az ajtó, és az ÖREG BONCMESTER érkezik, egy újabb gurulós kocsit tolva.
BONCMESTER
Nem rossz termés egy éjszaka alatt, mi! De itt hozom azt, amire szükséged van.
IR felnéz.
BONCMESTER
Három éves kislány. Az anyja oda csapta a tűzhelyhez, mert nem hagyta abba a sírást.
A Boncmester beállítja a gurulós kocsit a több mellé.
IR leteszi a jegyzőkönyvet az előbb nézett holttest mellkasára, odalép a frissen betolt tetemhez. Most először látszik valami érdeklődés az arcán.
BONCMESTER
Az akták szerint már többször bántalmazták.
A Boncmester szétnyitja a zsákot. IR a véres gyerek fölé hajol. Figyelmesen nézi az arcát, végig a testet.
BONCMESTER
Sokan bolondnak tartanak, amiért ezt csinálod. Ugye tudod?
IR csak nézi a gyereket, nem figyel a másikra. A lélegzete felgyorsul.
IR
A ruháján ételfolt van. Oda csöppent a tegnapi vacsora.
IR közelebb hajol és megszagolja a foltot.
IR
Valami leves. Talán zöldség.
IR szétnyitja a gyerek ingét. Izzadságcseppek jelennek meg a homlokán.
IR (HALKAN)
Alultáplált, fejletlen. A csontok lágyak. A testen több régebbi és friss zúzódás. A kezén színes folt. Festék. Festhetett valamit. Talán az óvodában.
BONCMESTER
Ez ad erőt. A szörnyűségek.
IR nagyítót vesz le a bonctálcáról.
IR
A fejen tompa tárgy okozta erős ütés nyoma. A puha koponyacsont, a még nyitott varratok mentén befordult, és károsította az agyszövetet. A halálok: tompa tárgy okozta trauma.
IR szünetet tart. Finoman kinyitja a gyerek csukott szemét. Rekedt hangon folytatja.
IR
A szeme zöld volt. Apró barna pöttyökkel, amik a napsütésben biztosan aranyszínűnek látszottak.
IR felnéz, fájdalom látszik az arcán. Átmozgatja a nyakát, jobbra-ballra forgatva a fejét. Sóhajt egy nagyot.
BONCMESTER
Tiszta ügy. A nő már rácsmögött van.

IR biccent, majd elindul kifelé.
IR
Holnap hétkor.
BONCMESTER
Itt leszek.


32. JELENET – BELSŐ-LAKÁS, NAPPAL

FR kilép a folyosóra. És a következő ajtó felé indul. Az ajtó résnyire nyitva van.
Lassan a kilincshez nyúl.
Ebben a pillanatban lövés dörren a szobában. Az ajtó, ami előtt FR áll kicsapódik, és hatalmas luk keletkezik rajta.
FR egy lépést hátrál, hogy biztosabban a fal takarásában legyen.
Leguggol, majd nagy lendületet véve átgördül az ajtó előtt.
Ebben a pillanatban két újabb lövés dörren és csapódik a falba, az ajtóval szemben.
FR az ajtó túloldalán a falhoz lapul.
Megérkezik IR is, lelapul ezen az oldalon. A két férfi egymás szemébe néz.
IR (HANGOSAN)
Tegye le a fegyvert és jöjjön ki feltartott kézzel!
Bentről semmi sem hallatszik.
IR
Halotta? Nem esik bántódása, csak tegye le a fegyvert és jöjjön ki!
NYOMOZÓ (HISZTÉRIKUSAN)
Maga halott, hallja? Halott!
Újabb lövés dörren, és fúródik a falba hatalmas szilánk záport keltve.
IR (FR-HEZ)
Megy az idő. Ez nem a mi ügyünk. Menjünk!
FR
Nem hagyhatjuk itt, így!
IR
Mindjárt öngyilkos lesz. Meg akarja várni?
FR IR-t nézi, majd sóhajt.
FR (HANGOSAN)
Maga rendőrtiszt! Mondja meg, hogy mit akar, és megpróbálunk segíteni! Tegye le a fegyvert!
A szobából nem hallatszik semmi.
IR nagyot sóhajt és elteszi a fegyverét.
NYOMOZÓ
Este álmodtam... volt egy álmom...
FR (HANGOSAN)
Most bemegyek. Feltartott kézzel és fegyvertelenül. Hall engem? Nem lesz nálam fegyver, segíteni akarok! Ne lőjjön!
FR feláll és a földre teszi a fegyverét.
IR feláll és elindul a folyosón a lépcső felé, mint aki végzett.
Lassan lemegy a lépcsőn. Amikor leér, lövés dörren. Le sem lassít, kimegy a házból. Elsétál a kocsihoz, majd beül.
Bedugja az indítókulcsot és gyújtást ad. Járó motorral vár.
A házból FR lép ki. A ruhája, arca tiszta vér. Lassan a kocsihoz megy, majd beül.
FR (SZENVTELENÜL)
Magamra hagyott fedezék nélkül.
IR
Parancsot adtam magának, de nem teljesítette.
FR letörli az arcát a zsebkendőjével.
FR
Öngyilkos lett.
IR gázt ad és elindul.
Az utca végéből, szemből nagy szirénázással rendőrautók érkeznek.


55. JELENET – BELSŐ-LAKÁS, ÉJSZAKA

IR belép a házba. Megáll az előtérben, körülnéz.
A ház teljesen üres.
IR elindul az egyik szoba felé. A nappaliszoba közepén üres fotel áll.
A földön véres ruhákat talál. Hét öltözet véres ruha van egymás mellé fektetve. A ruhákra rá vannak téve a tulajdonosok ékszerei, táskája, fegyvere, rendőrségi jelvénye.
Automatikusan a zakója alá nyúl, a fegyverét keresi. Aztán leengedi a kezét.
IR nézi a ruhákat, tárgyakat.
Tovább indul. A konyha is üres, csak a szekrények látszanak.
Lassan felmegy a lépcsőn.
A szoba ajtók nyitva vannak. A szobák üresek.
Visszamegy a földszintre, megkeresi a pincelejáratot.
Lemegy a pincébe.
Minden csurom vér. Hatalmas, furcsa fém szerkezet áll középen, tüskék és karmok állnak ki belőle. Alul deszka, rajta bőrszíjak.
IR senkit sem talál.
Visszatér a nappaliba.
Ahogy belép, észre vesz valakit, aki a fotelben ül.
IR hosszan áll és néz a fotel felé. (a jelenet alatt végig nem látjuk, hogy ki ül benne.)
GYILKOS (KK)
Azt szokták mondani a halál nem a vég, hanem a kezdet. De mi, akik már láttunk embereket nyomorultul elpusztulni tudjuk, hogy ez hazugság. Ostoba önámítás.
IR
Hogy lehet, hogy ennyi év alatt egyszer sem találkoztunk?
GYILKOS (KK)
Most, hogy itt vagyunk szemtől-szemben nem tűnik csalódottnak. Ilyennek képzelt?
IR
Nem számítottam semmilyen rejtéjre.
GYILKOS (KK)
Maga a szembenézés híve. Nem elégszik meg az illúziókkal.
IR
Tudom, hogy mi vár rám. Nincsenek kétségeim.
GYILKOS (KK)
Van bátorsága szembenézni önmagával és elfogadni azt, ami. Felvállalja saját magát az erősségeivel és gyengeségeivel együtt.
IR
És ezért magányosan és boldogtalanul éltem le az életem.
GYILKOS (KK)
Önző volt. Meg sem próbált megváltozni.
IR
“Vagyok, aki vagyok!”
GYILKOS (KK)
Örülök, hogy nem könyörög. Az olyan kiábrándító lenne.
IR
Fegyvertelenül jöttem.
GYILKOS (KK)
Elkésett.
IR
Itt vagyok!
A gyilkos eltűnődik.
GYILKOS (KK)
Ne legyen nevetséges. Azt hiszi elfogadnám az áldozatát?
IR
Nem ajánlok fel semmilyen áldozatot.
GYILKOS (KK)
Megvetem magát.
IR
Megvet?
GYILKOS (KK)
Maga elbukott.
IR
Itt vagyok. Eljutottam magához.
GYILKOS (KK)
Tudja, az a maga baja, hogy túl okos.
IR
Csak annyit akarok tudni, hogy miért csinálja?
GYILKOS (KK)
El tudja fogandi, hogy nincs mindenre magyarázat?
IR ingatja a fejét.
IR
Mindenre van magyarázat.
GYILKOS (KK)
Maga bizonytalan, ezért szeretne ebben hinni, de ez is csak önámítás. Hiányzik magából a boldogsághoz való bizalom.
IR
Miről beszél?
GYILKOS (KK)
A hit segíthetett volna, de maga megveti a hitet is.
IR
Nincs más eszköz, csak a józan ész.
GYILKOS (KK)
Ez csapda. És most itt csücsül a fenekén.
IR
Ha a logika az egyettlen eszköz, és mégsem vezet sehová, akkor az azt jelenti, hogy nem kaptam esélyt.
GYILKOS (KK)
Nem kapott esélyt.
IR
Akkor miért?
GYILKOS (KK)
Nincs magyarázat. Csak.
IR gondterhelten áll a fotel előtt.
IR
Fejezzük be.
GYILKOS (KK)
Akkor van vége, ha én mondom. De ne aggódjon, nincs már sok hátra.
LEBLENDE


60. JELENET – BELSŐ- IRODA, NAPPAL (SÖTÉT)

FR és az asszisztens a Nyomozónő körül sürögnek.
Az asszisztens kimossa a sebeit.
FR telefonálni próbál.
FR
Nem működnek a hálózatok, nem tudok mentőt hívni. Jól van?
NYOMOZÓNŐ
Szabadon engedett. Egyszerűen elvágta a szíjakat és kiment.
FR
Hogy nézett ki?
NYOMOZÓNŐ
Először azt hittem, csapda. Azt hittem, hogy csak szórakozik velem, de nem. Elengedett.
FR
El tudja mondani hol tartotta fogva.
A Nyomozónő bólint.
FR (AZ ASSZISZTENSHEZ)
Velem kell jönnie!
ASSZISZTENS
Nekem? Miért nekem?
FR
Nézzen körül, nincs más!
ASSZISZTENS
Évek óta papírmunkát végzek, én nem vagyok felkészülve...
FR
Nem lesz semmi dolga, de nem intézkedhetek egyedül. Szükség van tanúra.
ASSZISZTENS
Vegye fel videóra.
FR
Szerezzen fegyvert, velem jön!
-
-

55. Nagyapám

-
-
Nagyapám ült a főhelyen. Tőle jobbra második felesége, az én mostoha nagyanyám, Gabi néni.
Nem emlékszem a többiek hol ültek, de igazából ez nem is fontos. Voltunk vagy húszan, a család apai ága. Benyüzsögtük a nyaralóhely poros éttermét.
Először mindenki innivalót rendelt. Én narancslevet kértem sok jéggel. Mire a pincér kihordta az italokat, kiválasztottuk az ebédnekvalót is. Egyedül Gabi néni hezitált a savanyúsággal.
Nagyapámnak, mondjuk úgy kényelmetlen halála volt. Az orvosi tiltással szembeszegülve teleette magát csokoládéval, és az orvosi javallat ellenére nem vette be a gyógyszereit. Hm. Makacs ember volt. Bélcsavarodást kapott. Élete vége felé a saját ürülékét okádta ki.
Szóval, Gabi néni hezitált a savanyúval. A pincér már mindannyiunk rendelését felírta, türelmesen, szolgálatkészen, kissé előrehajolva állt, kezében toll és jegyzettömb. Gabi néni végül döntött: „Káposztasalátát kérek!”
A pincér arcán ülő szerény mosoly kiteljesedett és elborította őt, mint valami édes máz. Biccentett és már szökellt is a konyha felé, így nagyapám hideg szavai röptében érték.
„Ne kérj káposztát, az ilyen helyeken mindig állott és büdös!”
A pincér, mint valami ólom golyó hangos koppanással ért földet, és riadtan, szégyenében elvörösödve, értetlenül pislogott.
„Nálunk minden friss…” habogta.
„Büdös lesz! Figyeld meg!” Mondta nagyapám, csak úgy mellékesen.
Nagyapám halála előtt teleette magát csokoládéval, mégis a saját ürülékének ízével a szájában halt meg. Azt hiszem, ismerős volt neki ez az íz már régről.
-
-

54. Érzékenység

-
-
Már egyedül fürödtem, de még nem sértette a szemérmemet, ha valaki bejött közben. Kicsit furcsa volt apám szertartásossága, ahogy becsukta maga mögött az ajtót.
Meg szoktad mosni a fütyidet?
Igen!
Úgyis, hogy felhúzod a bőrt?
Értetlenül néztem rá. Milyen bőrt?
Apám óvakodott hozzámérni, gondosan megtartotta a lépésnyi távolságot. Elmagyarázta. Új volt a dolog, de mégsem lepett meg.
Nem, azt nem szoktam.
Húzd fel.
Meglehetősen szűk volt a fityma. Elég?
Nem, tovább kell húznod.
Mint valami kicsi piros bogyó bukkant elő a makkom.
Még!
Izgulni kezdtem, hogy ha ez ilyen nehezen jön fel, akkor hogyan fogom vissza cibálni?
És most mosd meg szappannal!
Hozzáértem, felszisszentem.
Fáj?
Nem, csak olyan furcsa. Tulajdonképpen jó érzés, csak valahogy…
Érzékeny?
Aha.
Rendben. Minden fürdésnél meg kell mosnod. Apám kiment.
Szinte látom magam előtt, mekkora egyeztetés lehetett a konyhában a jelenet előtt és hallom anyám és apám megkönnyebbült sóhaját, mikor túl voltunk rajta.
-
-

53. A láthatatlan ember

-
-
Úgy hat éves lehettem, amikor láthatatlanná váltam. Nem szándékosan, csak valahogy így alakult.
A láthatatlanná válás kifejezést használom, hiszen nem arról van szó, hogy elvesztem volna. Nem.
Végig ott voltam, csak nem vettek észre.
Hat éves korom óta senki sem látott.
Hatéves voltam, mikor iskolába mentem.
Hatéves voltam, mikor megszületett a húgom.
Ekkor a szüleim megalkották az ideát. Úgy döntöttek, és eszükbe sem jutott, hogy e döntésüket kétségbe vonják, hogy velem minden rendben van. Soha többé nem mentek be az iskolába fogadóórára, és soha többé nem kérdezték meg, hogy jól vagyok-e?
A fejükben, azaz idea élt, hogy én mindig jól vagyok. Hogy én már "pályára álltam." Nincs szükségem bátorításra, védelemre, pátyolgatásra.
Azért lettem láthatatlan, mert hat éves korom óta senki sem akar meglátni.
Senki sem akart engem, mindenki az ideát ölelte.
Talán anyám sem engem akart, pusztán csak engem kapott, aztán lecserélt egy ideára.
Apám annyira nem akart, hogy inkább öngyilkos lett. Persze kicsit sarkítok, nem miattam lett öngyilkos, de tény, hogy az én létem kevés volt ahhoz, hogy ne tegye meg.
Igyekeztem „kényelmes” gyerek lenni. Igyekeztem megfelelni szüleim ideájának.
A nagyanyám elmondta, hogy semmire sem vágyik jobban, minthogy ott legyen az esküvőmön, én lettem az életcélja! Illetve nem én, hanem a tökéletes unoka ideája. Majd nem sokra rá felvágta az ereit a kádban. Ő ennyire akart engem.
Talán az egyetlen ember vagyok, akit hat éves korában vetettek el.
-
-

52. Ugyanazon a napon

-
-
Nemet mondott.
Legyünk barátok!
Valójában nem értettem, hiszen minden előzetes jel arra utalt, hogy igent mond majd. Nem tudtam, hogy mi lesz tovább. Hogy lesz-e tovább, vagy most szépen hazamegyek, lefekszem és nem kelek fel többé.
Álltunk a buszon. Úriember hazakíséri a partnerét. Akkor is, ha fáj.
Esteledett.
Választ várt tőlem. Akarom-e így is a dolgot? A barátságot?
Szerettelek volna megölelni.
Ennek nincs akadálya.
Én nem ölelgetem a barátaimat.
Csend.
Leszálltunk és a ház felé sétáltunk. Mondott valamit, de nem nagyon figyeltem. Egyszer csak, egy lámpa alatt megállt és szembe fordult velem.
Szóval?
Van elég barátom. Örülök, hogy megismertelek!
A „megismertelek” közben elcsuklott a hangom, és sírásra görbült a szám.
Szia!
Megfordultam, és ott hagytam. Két visszautasítás egy nap. Azt hiszem, ő könnyebben viselte.
-
-

51. Ablaktörés

-
-
Anyám telefonált, hogy oda tudnék-e menni, mert a nagyanyám nem nyit ajtót. Basszus! Nem volt sok kedvem, de azért buszra szálltam. Már sötét volt mire odaértem, anyám az összes szatyrával a kezében, a kertkapu előtt várt. Némi tanakodás után átmásztam a magas kapun, és a házhoz mentem.
Olyan felnőttes volt az egész. Nindzsás, Csingadzsgukkos. Magányos felderítő az ellenség táborában. A veszély, a halál és én, karöltve!
Nem tudom, hogy anyám hogyan jutott át a kerítésen, hiszen ha lett volna kulcsa, nem kellett volna átmásznom. Lehet, hogy két eseményt mos össze az emlékezetem?
A ház ajtaja is zárva volt. Anyám csak állt. Én voltam a parancsnok.
Némi keresgélés után találtam a sufniban, a téglák között egy ácskapcsot. Avval törtem be a fürdőszoba ablakát. Bemásztam, és belülről kinyitottam az ajtót. Eddig játék volt! Anyám bement a szobába, oda, én már nem mertem.
Nagyanyám cukorbeteg volt. Valószínűleg nem ehetett eleget aznap, mert kómába esett.
Az ügyelet időben érkezett. Adtak neki egy injekciót és ettől magához tért. Az orvos azt mondta, csak perceken múlott. Perceken. A veszély, a halál és én, karöltve!
Az volt az első, és utolsó ablak, amit életemben betörtem.
-
-

50. Strandon

-
-
Egy különösen forró, nyári napon a család kiment a strandra. Tíz-tizenegy éves lehettem. Bóklásztam a medencék között és figyeltem az embereket. Az egyik sarokban egy kövér, kopasz, szőrős hátú férfi játszott a kisfiával.
Hosszasan néztem ocsmány kopasz fejét, ahogy a tarkója táján émelyítően göndörödtek a nedves hajszálak.
Aztán a tekintetem lecsúszott a hátára. A vizes szőrcsomók körül hullámozták kövér testét, és a víz hol megemelte, hol a bőrére tapasztotta a fekete szálakat.
Küzdöttem a rosszullétemmel. Arra kértem istent, hogy ha nagy leszek, két dologtól kíméljen meg: ne legyek kopasz és ne legyen szőrös a hátam.
Ez később még egy kéréssel egészült ki, nem szeretném, ha végbélrákom lenne, és az oldalamon lógó zacskóba csorogna a szar.
Az első két kérés tanulságai után kezdek felkészülni arra, hogy hamarosan kikötik az oldalamra a beleimet.
-
-