-
-
Már egyedül fürödtem, de még nem sértette a szemérmemet, ha valaki bejött közben. Kicsit furcsa volt apám szertartásossága, ahogy becsukta maga mögött az ajtót.
Meg szoktad mosni a fütyidet?
Igen!
Úgyis, hogy felhúzod a bőrt?
Értetlenül néztem rá. Milyen bőrt?
Apám óvakodott hozzámérni, gondosan megtartotta a lépésnyi távolságot. Elmagyarázta. Új volt a dolog, de mégsem lepett meg.
Nem, azt nem szoktam.
Húzd fel.
Meglehetősen szűk volt a fityma. Elég?
Nem, tovább kell húznod.
Mint valami kicsi piros bogyó bukkant elő a makkom.
Még!
Izgulni kezdtem, hogy ha ez ilyen nehezen jön fel, akkor hogyan fogom vissza cibálni?
És most mosd meg szappannal!
Hozzáértem, felszisszentem.
Fáj?
Nem, csak olyan furcsa. Tulajdonképpen jó érzés, csak valahogy…
Érzékeny?
Aha.
Rendben. Minden fürdésnél meg kell mosnod. Apám kiment.
Szinte látom magam előtt, mekkora egyeztetés lehetett a konyhában a jelenet előtt és hallom anyám és apám megkönnyebbült sóhaját, mikor túl voltunk rajta.
-
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése