-
-
Nemet mondott.
Legyünk barátok!
Valójában nem értettem, hiszen minden előzetes jel arra utalt, hogy igent mond majd. Nem tudtam, hogy mi lesz tovább. Hogy lesz-e tovább, vagy most szépen hazamegyek, lefekszem és nem kelek fel többé.
Álltunk a buszon. Úriember hazakíséri a partnerét. Akkor is, ha fáj.
Esteledett.
Választ várt tőlem. Akarom-e így is a dolgot? A barátságot?
Szerettelek volna megölelni.
Ennek nincs akadálya.
Én nem ölelgetem a barátaimat.
Csend.
Leszálltunk és a ház felé sétáltunk. Mondott valamit, de nem nagyon figyeltem. Egyszer csak, egy lámpa alatt megállt és szembe fordult velem.
Szóval?
Van elég barátom. Örülök, hogy megismertelek!
A „megismertelek” közben elcsuklott a hangom, és sírásra görbült a szám.
Szia!
Megfordultam, és ott hagytam. Két visszautasítás egy nap. Azt hiszem, ő könnyebben viselte.
-
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése