-
-
Arra gondoltam, hogy meghalok most, és a temetésemen, majd mindenki sírni fog, és megbánják, hogy olyan cudarul bántak velem, meg nem szerettek kicsikét jobban. Hogy majd mindenki sápadtan, feketében lesz, én meg egyszerre fekszem a fehér ravatalon és egyszerre figyelem őket valahonnan fentről, de mégis a szoba sarkából, mert azért teljesen nem halok meg, vagy legalább is nem örökre. És nagyon jó érzés volt látni, hogy mennyire sírnak, mert azért mégis szerettek, és megbánták már, és a hideg kirázott attól, hogy most már késő, mert végül is csak meg vagyok halva. Ha nem is teljesen, vagy legalább is nem örökre!
-
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése