-
-
Anyám telefonja ébresztett. Át tudsz jönni? Azt hiszem, apád meghalt.
A fotelban ült, mintha aludna. Ugyanakkor a lábain és a karjain jól felismerhetően és egyértelműen látszottak a hullafoltok.
Arra gondoltam, miért mondta anyám, hogy „azt hiszem”. Annyira egyértelmű volt, hogy meghalt!
Anyám elkezdte elpakolni, az elöl lévő értékeket. Állítólag a hullaszállítók lopnak. Amíg ketten a holttesttel foglalkoznak, a harmadik összeszed a lakásból ezt azt. Ha megjönnek, legyél te is a szobában, hogy lásd, ha valamit el akarnak rakni.
Persze anya.
Megálltam apám felett. Még sosem láttam korábban halottat. Féltem attól, hogy rosszul reagálok. Próbáltam arra gondolni, hogy ez már nem az apám, csak egy test. Végül is nem volt szükség erre a gondolatra, mert nem rendített meg a dolog.
Megérkeztek a hullaszállítók és kértek egy lepedőt, arra fektették, majd a textília csücskeit fogva beemelték apámat a fémkoporsóba.
Amikor elmozdították apámat ültéből, szörnyű bélszag töltötte be a szobát. Nem tudom, hogy ez normális-e a holtukban megmozdított apáknál.
Végig a szobában voltam, és figyeltem, nehogy valamit elvigyenek.
Úgy értem, apámon kívül.
-
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése