-
-
Az utcán, bizonyos távolságból észrevenni anyámat mindig szomorú élmény. Kicsi, törékeny, sápadt asszony. Amikor semmit sem visz, akkor is látni, hogy nehéz terhet cipel. Aránytalanul aprónak és légiesnek hat minden háttér előtt. Tétován lép, mintha mély sáron kelne át.
Még a tömegben is valami légüres tér veszi körül.
Félek, ő is tudja mekkora egyedüllétet vonszol magára aggatva.
-
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése