2009. szeptember 8., kedd

45. Bűntudat

-
-
Szemben ült velem és olyan kicsire húzta össze magát, amennyire csak tudta. Valahogy nagyon nagynak tűntem mellette.
Hogy lehet, hogy még ezt sem tudod? Ideges voltam és fensőbbséges! Arrogáns, türelmetlen. Elsírta magát. Ne sírjál, hanem tanuld meg! Mit nem értesz ezen? Kiszolgáltatott volt, és én nem segítettem neki, hanem megaláztam. Okosnak éreztem magam, azt hittem, ha frusztrálom, akkor az kibillenti a passzivitásából. Letette a ceruzát és kiradírozott egy számot. Kifújta az orrát. Nem hagyhatott ott, mert szüksége volt a segítségemre. Az sem jó ott, mondtam. Azt is kiradírozta. Szeretném megölelni! Megszakad a szívem azért, aki akkor volt!
-
-

Nincsenek megjegyzések: