-
-
Az egész napról nincs más emlékem, minthogy szaros alsónadrágban, bokámra csúszott zoknival állok a fiú vécé mosdójánál, közvetlenül a forgalmas folyosóra vezető ajtó mellett, és a bal kezemben tartott trapper farmernadrágomból, a jobb kezemmel, mert hogy jobb kezes vagyok, kétségbeesetten merem át a híg fost a mosdókagylóba.
A porcelán fehérjét egyre nagyobb folt takarja - elfelejtettem megnyitni a csapot.
Nem érzek undort, nem érzek viszolygást, csak a szörnyű félelmet, hogy kiderül.
Nem tudom, mire gondolhattam? Hogyan gondolhattam, hogy nem veszik észre?
Aztán nem tudom, mi történt! Nyilván nem úsztam meg a megaláztatást.
Sokáig szégyelltem szólni, ha vécére kellet mennem. Aztán megtanultam, hogy szégyen és szégyen között is van különbség.
-
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése