-
-
Már menni készültem, csendben, észrevétlen, amikor apám odajött gratulálni a szűk előszobában. Cigaretta és alkoholbűz áradt belőle. Tétován mosolygott, nem tudtam eldönteni, a másnaposság, vagy már az új bódulat hat rá. Kezet nyújtott. Nem volt hova hátrálnom. Egy pillanatig mérlegeltem. Viszolyogtam az érintésétől, viszolyogtam a közelségétől.
Kezet fogtunk. Kínos volt az egész. Nem jelentett sokat az elismerése.
Amikor visszament a szobába, gyorsan kezet mostam. Nem tudtam volna „apás” kézzel folytatni a napot.
Nem tudom, hogy látta-e az arcomon az undort. Nem tudom, hogy érezte-e, hogy mennyire nem jelent semmit, amit mond.
Ekkor láttam őt utoljára életben.
-
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése