-
-
Nem ott találkoztunk, ahol szoktunk. Ettől kicsit feszült lettem.
Már várt.
Minden rendben van? Kérdeztem.
Igen. Kértem neked egy vizet.
Ajaj! Köszi.
Próbáltam fecserészni, ahogy szoktam. Egy darabig hagyta, aztán leállított.
Lesütötte a szemét és nagyon halkan, szinte bocsánatkérően beszélt: te vagy az első, akinek elmondom: tegnap voltam nőgyógyásznál, újra terhes vagyok a férjemtől.
Ordítani szerettem volna, de elfogyott a levegő.
Amikor azt hittem, hogy történetünk már nem vehet több fájdalmas fordulatot, ismét csavart rajta egyet.
Biccentettem. Gratulálok! A kezeim jéghideggé és mozdíthatatlanul nehézzé váltak.
De azért közöttünk semmi sem változik, igaz?
Nem tudtam válaszolni. A rekeszizmom elkezdett reszketni és felfelé nyomulni.
Szeretlek. Mondta.
Éreztem, hogy nem tudok mélyet lélegezni. Hiába próbálom, nem jön elég levegő. Mosolyogtam.
Idegesen markolászta a saját kezét: miattad vagyok ideges. Nem tudtam, hogyan fogsz reagálni.
Természetesen úriember módjára.
-
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése