-
-
A kisszéken ült a gardróbban, és pálinkát ivott. Üvegből, nagy kortyokban, mint más a vizet. Tanácstalan voltam és elkeseredett. Nem értettem őt. Ha tehetném, most odalépnék és alaposan megráznám: ember, térj eszedre! Megvesztél? De nem tehetem! Megálltam tőle néhány lépésre, és figyeltem, ahogy iszik. Amikor észre vett leengedte az üveget. Miért nézel? Kérdezte. Emlékezni akarok rád, örökké! Így, ahogy most látlak. Arcán fájdalmas grimasz futott végig. Lehajtotta a fejét. Menj be, mondta halkan, nem akarom, hogy emlékezz rám!
Sírok!
Bárcsak ne így kellene rá emlékeznem!
-
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése