44. Ezüsthíd

-
-
Álltunk a hídon és a vizet néztük. Este volt, és a hold tükröződött a hullámokon. Ezüsthíd, ezt a kifejezést Tőle tanultam. Aztán később egy másikat is: zegernyés. Tudod, hogy mit jelent?
Szerettem volna megfogni a kezét, de valahogy nem volt olyan a légkör. Bután hangzik… a légkör. Igazából kizárólag intellektuális érdeklődést éreztem irányából. Lám, ha felidézem azt az estét, még most is milyen hivatalos, és távolságtartó fordulatok jutnak az eszembe.
Szóval nem volt olyan a légkör. Aztán nem is lett olyan soha. Nagyon élvezetesen és okosan beszélgettünk, de a lényeg valahogy hiányzott. Ezüsthíd. Milyen szép! Azt hiszem, belőlem hiányzott.
Sétáltunk még, meg viccelődtünk. Ez még az előtt volt, hogy azt mondta: Inkább, maradjunk barátok!
-
-

43. Összecsiszolódás

-
-
Mellékesen megjegyeztem, hogy viszketek. Valami furcsa vörösség is van a makkomon. Bevallotta, hogy nála sem stimmel minden. Kicsit izgultam, hogy nem okoztam-e valami bajt.
Én, találomra vettem valami kenőcsöt és elkezdtem kenegetni. Ő elment a nőgyógyászához. Kiderült, hogy ijedelemre semmi ok, csak „újfiú” betegsége van. Nekem nyilván azt mondták volna a nemi beteg-gondozóban, ha elmentem volna, hogy „újlány” betegségem van.
Lássuk be, a nőgyógyászat kifejezés kevésbé vészjósló, mint a nemi beteg-gondozó.
Ugyanazt a kenőcsöt kellett kennünk mindkettőnknek, hogy a flóránk összehangolódjék. Neki még valami hüvely-tablettát is felírt az orvos.
-
-

42. A legnagyobb öröm

-
-
Nem is olyan régen azt álmodtam, hogy az évek óta halott apámnak segítek elkészíteni a saját ravatalomat. Úgy volt, hogy aznap este talán meghalok. Apám szenvtelenül dolgozott, én húzódozva segítettem neki. Nem akartam meghalni, de valahogy egyértelmű volt a dolog és befolyásolhatatlan. Apám még a könyörgésemre sem reagált. Nem szólt, nem nézett rám.
Végig futott bennem mi jó is volt az életemben; amolyan búcsúpillantás. Rájöttem, hogy az életben a legjobban focizni szerettem!
És ez a felismerés ébredés után is velem maradt.
-
-

FILM - Az áldozat

-
-
Leforgott "Az áldozat" című kis-játékfilmünk. A film nagyjából 10 perc hosszú thriller, mely hangulatában megelőlegzi az "EXIT" című nagy-játékfilmünket.
A stáb közel 50 fős volt, 5 napig forgattuk, az egyik bezárt, fővárosi kórházban.
A veszélyes jelenetek megvalósításán komplett kaszkadőr csapat dolgozott.
A tervezett stábvetítés augusztusban lesz!
-
-

34. Rálátás

-
-
Emlékszem apám tekintetére, egyszerre volt hideg és tompa. Valamit megtanultam egy életre.- mondta. Igyekezett pontosan fogalmazni. Ha nyugtot akarsz az életben, soha ne légy az első és soha ne légy az utolsó! És soha ne vállalj el semmit önként!
Igazából nem tanácsnak szánta, látszott, hogy inkább magának mondja, mint nekem. Talán szerette volna megindokolni önmagát.
-
-

41. Anyám

-
-
Az utcán, bizonyos távolságból észrevenni anyámat mindig szomorú élmény. Kicsi, törékeny, sápadt asszony. Amikor semmit sem visz, akkor is látni, hogy nehéz terhet cipel. Aránytalanul aprónak és légiesnek hat minden háttér előtt. Tétován lép, mintha mély sáron kelne át.
Még a tömegben is valami légüres tér veszi körül.
Félek, ő is tudja mekkora egyedüllétet vonszol magára aggatva.
-
-

40. Végül

-
-
Anyám telefonja ébresztett. Át tudsz jönni? Azt hiszem, apád meghalt.
A fotelban ült, mintha aludna. Ugyanakkor a lábain és a karjain jól felismerhetően és egyértelműen látszottak a hullafoltok.
Arra gondoltam, miért mondta anyám, hogy „azt hiszem”. Annyira egyértelmű volt, hogy meghalt!
Anyám elkezdte elpakolni, az elöl lévő értékeket. Állítólag a hullaszállítók lopnak. Amíg ketten a holttesttel foglalkoznak, a harmadik összeszed a lakásból ezt azt. Ha megjönnek, legyél te is a szobában, hogy lásd, ha valamit el akarnak rakni.
Persze anya.
Megálltam apám felett. Még sosem láttam korábban halottat. Féltem attól, hogy rosszul reagálok. Próbáltam arra gondolni, hogy ez már nem az apám, csak egy test. Végül is nem volt szükség erre a gondolatra, mert nem rendített meg a dolog.
Megérkeztek a hullaszállítók és kértek egy lepedőt, arra fektették, majd a textília csücskeit fogva beemelték apámat a fémkoporsóba.
Amikor elmozdították apámat ültéből, szörnyű bélszag töltötte be a szobát. Nem tudom, hogy ez normális-e a holtukban megmozdított apáknál.
Végig a szobában voltam, és figyeltem, nehogy valamit elvigyenek.
Úgy értem, apámon kívül.
-
-

39. Hűség

-
-
Azt mondta: Randizhatnánk.
Éppen nősülni készülök. - Válaszoltam.
Elnézést kért, szabadkozott. Aztán némi gondolkodás után megkérdezte: Akkor legénybúcsú velem?
Most én gondolkodtam el. Izgalmasnak hangzik. – Válaszoltam. Persze, ha te is arra gondolsz, amire én.
Ugyanarra gondolunk! – Mondta.
Hogyan csináljuk? Nálam nem lehet a menyasszonyom miatt.
Te megmondod mikor, és én megszervezem. – Mosolygott félszegen. A férjem és a gyerekeim napközben nincsenek otthon.
-
-

VERS - A küszöb

-
-
nagyapám mondta:
sose lépj a küszöbre

apám a küszöb alatt él:
májzsugor
azt hiszem haldoklik

nagyapám mondta:
sose lépj a küszöbre

mindig rálépek:
legalább nem botlom el benne

2001, Bp.
-
-

38. Aznap

-
-
Nagyon elegem volt apámból. Anyám nem boldogult, gondoltam majd én kézbe veszem a dolgot! Én megváltoztatom! Nagyképű voltam és öntelt.
Eldugtam a pálinkát, amíg aludt. Tudtam, hogy túl gyenge, hogy lemenjen, és újat vegyen.
Amikor felébredt és kitámolygott, nem találta sehol az üveget.
Kérte, de én nem adtam! Majd én megmutatom ennek a szemét, szar alkoholistának!
Aztán az igazságérzetemre próbált hatni. Ezt nem teheted velem! Mondta. Aztán könyörgött. Hosszan, szívhez szólóan. Rendíthetetlen voltam. Állhatatos és kegyetlen.
Nem tudom, hogy mire vártam. Nem tudom, hogy mire számítottam. Talán a kétségbeesés vezérelt? Vagy tényleg csak az önteltség, a hatalom érzése?
Talán mégis az önhittség, és a bosszú, hiszen csavartam még egyet a történeten: odaadtam neki egy üveget.
Megkönnyebbült. Hálásan nézett rám, aztán lesütött szemmel megköszönte. Leült, kinyitotta és mohón beleivott.
Brutális tréfát űztem vele. Az üvegben víz volt.
Szomorúan leeresztette az üveget, de nem szólt. Láttam, hogy könny gyűlik a szemébe. Nem az italt siratta. Láttam, ahogy elönti a szégyen.
Úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy hazudtam.
És akkor én is megértettem, hogy mit tettem.
Aznap megöltem az apámat.
-
-

37. Születés

-
-
Anyám a minap elmesélte, hogy mielőtt jelentős nehézségek árán, művese rásegítés, programozott koraszülés, stb. megszült volna, fontosnak tartotta, hogy rendbe tetesse a haját.
Vagyis elment fodrászhoz.
Miután a fodrász gondosan elkészítette a frizuráját, mondván, nehogy gondozatlannak tűnjék a szülőszékben, az orvosi konzílium óvó figyelmétől övezve rákapcsolták a gépeket, majd némi huzavona után, fogókkal, vákuummal és egyéb, kimondottan e célra kifejlesztett eszközök segítségével a világra segítettek engem.
Voltak ugyan komplikációk, de végül sikerült kiküszöbölni őket.
Csak azt sajnálom, hogy nem emlékszem, milyen volt anyám frizurája.
-
-

SZAVAZÁS

-
-
szia,

részt veszek egy dráma pályázaton. kérlek, szavazz a drámámra, mert az a legjobb! vagy ha nem a legjobb, akkor szavazz rá azért, mert megkérlek!

http://literastafeta.blog.hu/rovat/mezőny

persze, ha érdekel, el is olvashatod!

http://literastafeta.blog.hu/2009/04/12/maczko_zoltan_minden_sulya

köszönöm! hálás vagyok!

mz
-
-

36. Örökkévalóság

-
-
Apámat gyakran láttam atlétatrikóban és fehér, műselyem boxerben. Egészen kis korom óta él bennem az erős kép arról, ahogy fehér atlétában, és szinte áttetszőre kopott alsóban áll. Ezen a képen apám kortalan, elérhetetlen és sebezhetetlen.
Később persze az alkoholtól egyre vékonyabbak lettek a combjai és egyre puffadtabb a hasa, de a műselyem alsó kopottsága még ekkor is méltatlan maradt.
Talán ez a méltatlan, bizarr áttetszőség apám örökkévalósága?
-
-

VERS - Öntudat

-
-
könnyekben látom
engem
amint
magamra
borul az öntudat

magam mögé
bújok

eltakarom kereső
magamat

előlem

egy biztos:
nem az vagyok
-
-

35. Elfekvő

-
-
Gyakorlatilag vak volt és süket. Nem tudott gondoskodni magáról. Nem is akart gondoskodni magáról. Anyám hetente két-három alkalommal bement hozzá az elfekvőbe.
Ritkán én is elkísértem. Segítettem neki, vagy csak úgy. Nem tudom, hogy mit jelent a csak úgy, de tény, hogy olykor elkísértem. Talán az elmúlás iránt érzett iszonyat kényszerített?
Legalább húszan feküdtek a teremben. Csupa öreg, gyenge, magatehetetlen ember. Bűz volt. Mindentől és mindenkitől undorodtam.
Ott feküdtek a sorsukat bevégzett emberek. Akikre már nem várt semmi az életben. Akik már nem vártak semmit az élettől, csak azt, hogy véget érjen.
Anyám természetes módon szervezte az életét, mintha még lett volna élete. A jövő héten sült húst hozok neked. Céklával. Van még elem a zsebrádiódba?
-
-

FOTÓ - Ragyogás

34. Szép

-
-
„Szép veled szerelmeskedni.”
_
_

33. Ölelés

-
-
Egy félreeső parkban beszéltük meg a találkozót. Nem ismertem a környéket, ezért taxival mentem.
A nyirkos fák között várt. Tizenöt éve nem találkoztunk kettesben. Társaságban is csak néhányszor.
Sápadt volt, saját bevallása szerint is ideges. Az, hogy levelezni kezdett velem, aztán idehívott, a nélkül is, hogy kimondta volna, nyílt beismerése volt annak, hogy mennyire boldogtalan.
Mosolyt erőltetett az arcára, keskeny ajkai még vékonyabbra húzódtak. Valahogy nagyon átütött a jelenlétén az a bizonytalan, félszeg kislány, aki régen ő volt, és akiről korábban írt. Bájos volt, szomorú, és kiszolgáltatott.
Nem nagyon tudtam mit kezdeni a helyzettel. Szokás szerint fecsegtem; zavarban voltam. Aztán megöleltem. Ő kezdeményezte, hivatkozva egy korábbi ígéretemre. Éreztem, ahogy kapaszkodik belém. Nem is ölelés volt, hanem kapaszkodás, az elveszett kisgyerek kapaszkodhat így az őt megtaláló szülőbe, riadtan, kétségbeesve, örökre.
Sétáltunk. Látva a reakcióimat, lassan és csak kicsit, de felengedett. Próbáltuk megbeszélni, hogy akkor most mi legyen? Mit jelent az, hogy szeretjük egymást? Az „adott körülmények” között.
Én is meg voltam illetődve. Régen annyiszor elképzeltem valami ehhez hasonló helyzetet, csak akkor persze az „adott körülmények” nélkül. Valahogy álomszerű volt az egész. Megfogtam a kezét, és úgy mentünk tovább. Be kell vallanom, hogy csodálatos érzés volt!
Aztán mielőtt elváltunk volna, még kicsit csókolóztunk.
Majd minden álmom megvalósult, leszámítva azt, hogy soha sem lehet az enyém. Soha sem lehet már csak az enyém. Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Vigyáztam, hogy csak az örömöt lássa. A kételyeket és a fájdalmat megtartottam magamnak.
-
-

VERS - Angyal

-
-
szemedbe mártott angyaltollal
festem a szív mozaik sikolyát
-
-

32. Randevú

-
-
Nem ott találkoztunk, ahol szoktunk. Ettől kicsit feszült lettem.
Már várt.
Minden rendben van? Kérdeztem.
Igen. Kértem neked egy vizet.
Ajaj! Köszi.
Próbáltam fecserészni, ahogy szoktam. Egy darabig hagyta, aztán leállított.
Lesütötte a szemét és nagyon halkan, szinte bocsánatkérően beszélt: te vagy az első, akinek elmondom: tegnap voltam nőgyógyásznál, újra terhes vagyok a férjemtől.
Ordítani szerettem volna, de elfogyott a levegő.
Amikor azt hittem, hogy történetünk már nem vehet több fájdalmas fordulatot, ismét csavart rajta egyet.
Biccentettem. Gratulálok! A kezeim jéghideggé és mozdíthatatlanul nehézzé váltak.
De azért közöttünk semmi sem változik, igaz?
Nem tudtam válaszolni. A rekeszizmom elkezdett reszketni és felfelé nyomulni.
Szeretlek. Mondta.
Éreztem, hogy nem tudok mélyet lélegezni. Hiába próbálom, nem jön elég levegő. Mosolyogtam.
Idegesen markolászta a saját kezét: miattad vagyok ideges. Nem tudtam, hogyan fogsz reagálni.
Természetesen úriember módjára.
-
-