-
-
A legkorábbi iskolás emlékem az elsőéves évnyitó. Úgy emlékszem, hogy rengeteg gyerek volt az udvaron, mindenki kék-fehérben. Izgatottan, kétségbeesve, unottan. Nem rémlenek arcok, gesztusok, szavak, csak az általános hangulat. Ezeket az érzéseket sugározza felém az emlék.
Nem emlékszem az úttörőnyakkendőkre sem, talán azért, mert azok akkor még semmit sem jelentettek nekem. És nem emlékszem a szülőkre sem, csak erre a kék-fehér hullámzásra; mint valami sodró, gyilkos örvény mozgott az egész udvar alattam.
És ez a furcsa számomra az egészben. Az, hogy a kép úgy van a szemem előtt, mintha a levegőből látnám. Mintha magasan fent lebegnék az udvar fölött, és onnan néznék lefelé.
Abból a magasságból nem is tudom felismerni magam a tömegben, nem találom magam a sokadalomban.
-
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése