-
-
Csengettek. Az ajtóhoz szaladtam és kinyitottam. Anyám állt az ajtóban, a kezében táska. Akkor készítette össze, amikor a mentőre várt. Nem hagyta a kórházban.
Belépett. Ekkor már apám is ott állt, mögöttem. Meghalt, mondta anyám és letette a táskát. Apám tétován megfordult és bement a szobába. Én utána mentem és leültem a kanapéra. Anyám levette a kabátját, cipőjét, ő is bejött. Leült a fotelbe. Figyeltem, hogy most mi lesz? Senki sem szólt egy szót sem. Anyám az ablak alatt ült a fotelben, apám a kanapé egyik végén, én a kanapé másik végén. Ment a tévé. Nem emlékszem mi volt éppen műsoron. Apám piros csíkos fürdőköpenyt viselt. Ültünk némán egy darabig, aztán mindenki elment lefeküdni.
Nem is emlékszem, hogyan, miért, de a táska átkerült az én szobámba. Ott állt a szekrény előtt. Csak néztem a táskát, nagyanyám meghalt. A táska egyre fehérebb lett a sötétben, azt hajtogatta: Nagyanyád meghalt! Sosem látod többé! A fejemre húztam a paplant és hangtalanul, hogy senki se vegye észre sírtam.
-
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése